Colors

...

Létrehoztál egy színt.

Vagyis... Nem te készítetted, csak megjelent. Nem próbáltad átfesteni vele a többit, mégis hirtelen mindenütt láthatóvá vált. De a szín nyújtotta mámort csak akkor érezted, mikor vele voltál vagy csak megpillantottad Őt. Körülötte mindig is terjengett egy másik árnyalat, amitől megtudtad különböztetni a többiektől. Színárnyalat, amit addig még sosem láttál. Szép volt, mégis félelmetes.

Ha az összes szín képvisel egy érzelmet... Ez a szín tükrözi a zavartságot, reménytelenséget, vágyakozást s félelmet. Mégis... Ez a legszebb szín, amit valaha láttál. Ez a szín mindenütt jelen van. Beférkőzött a többi mellé. Másoknak is látható ez a szín, de csak számodra annyira fontos. Hisz ez a szín mindenkinek másként jelenik meg. Mindenkinek más érzelmet mutat. Még ha másoknak nem is olyan fontos, te jólesően ízlelgeted a szín nyújtotta élvezetet.

Észreveszed Őt. Talán ő is látja maga körül ezt a színt? Vajon érzi azt a különlegességet s gyönyört abban a színben, ami körülveszi Őt?

Megáll előtted. Átöleli derekad, és hirtelen megcsókol. Ekkor a szín átölel mindent körülötted. Nem látod, de érzed a színt. Meleg és megnyugtató – mint a takaró egy hideg napon; mikor felébredsz reggel, s nem akarsz kimászni az ágyadból, a takaró alól. Tovább akarod érezni a meleg takaró nyújtotta édes érzést. Sokáig öleled magadhoz.

A szín, mi körülöttetek terjeng, nyugodt és lassú – mint a víz. Elmerülsz benne, mégis lélegzel.

De ez megszűnik. Kinyitod a szemed, s az a szín, ami oly édes érzelmeket közölt veled, eltűnt. Helyette csak fáradt színeket látsz. Látod őket, túlságosan is.

Ne... Nem! Gyere vissza! Érezni akarom! Látni!

Hogyan térhet vissza az a szín? Ránézel. Mélyen nézed szemeit. Keresed a szín éltető lángját. Elmerülsz tekintetében. Most csak te vagy és a szín – de ez egy másik árnyalat. Fekete, egy csipetnyi szürkével. Nem szereted ezt a színt. Aztán megszólal. Mond valamit, de nem tudsz ráfigyelni. A szín új alakot ölt szemedben.

Ő nem ezt a színt látja.

Végül tisztává válik mondandója. Azt mondja, mennyire tetszett neki ez az öröm, amit a szín adott. Többet akar belőle, belőled. Belemész a játékba, pedig tudod, ő nem ezt a színt érzi. Ez az egész olyan, mint mikor te egy szürke, ólomüveget látsz, de ő tiszta üvegként látja azt és mesél az üvegen túli gyönyörről.

A szín nem ugyanaz, mint volt. Néha annak tűnik, de mégsem. Valamikor úgy tesz, mintha ő is azt a színt látná, mint te. Becsukod a szemed, és mosolyogsz a próbálkozásain. Aztán kinyitod, s újra eléd tárul a valóság.

A valóság és ez a szín elpusztítja a köteléket. Érzed, valami eltűnik belőled. Kétségbeesetten kérdezed újra és újra, milyen színt lát.

„Fehér"

Ha vászonra festesz a színnel, vajon ő is látja majd a képet? Vagy ez is csak üres próbálkozás? Kezedbe veszed az ecsetet, s megmártod a színben. Képet festesz – csillagokkal teli égboltot és alatta a végtelen óceánt; a két dolgot, amitől annyira rettegsz. A két dolgot, amivé a szín lett. Összedobott munka, de ő még mindig nem lát semmit.

Évek teltek el, s te megváltoztál. Az új szín elpusztított valamit benned.

Most csak ketten vagytok. Újra megkérdezed tőle, de akaratlanul kicsúszik a szádon, hogy tudod, ő nem látja. Ő csak hallgat.

A szín, ami eddig megkeserítette életed, elpárolog. Átveszi a helyét a kék és a vörös mély-árnyalatai. A színnel eltűnik Ő is. Belepi a falakról és a plafonról csorgó vörös paszta, aztán elnyeli a kék mélység.

Kétségbeesetten körbenézel. Keresed őt. De csak a falakat beterítő vörös és kék színt látod. A padlót és a mennyezetet is ez a két szín adja. Mindent.

Összeomlik minden. A lábadat lassan beteríti a szín. Az egész szoba eltűnik, te pedig elmerülsz a végtelen vörös és kék mélységben. Levegőért kapkodsz. A tudatod lassan szertefoszlik. Ekkor egy ismerős érzés kerít a rabjává. Megfogja kezed és felhúz a mélyből. Ő az!

Vajon... Tényleg látja ezt a színt? A falak nem fehérek neki? Lehetetlen, hogy ne lássa. Ha nem látná a színt, nem mentett volna meg. Ha most látja, akkor azon a bizonyos napon is látta.

A szemed előtt pörögnek az évek emlékei, de megállapodik egynél.

Ott vagy te. Odamegy hozzád. Meglepetésszerűen megcsókolod. A csókod lassú és megfontolt. Ez a csók... Változtathat a színen. Ő visszacsókol. Érzed a színt, érzed a melegséget, érzed a feszültség elpárolgását.

Elszakadsz ajkaitól, kinyitod a szemed. Látod, a szín változott – ezt a színárnyalatot szereted. Fellélegzel. Ajkaira súgod: „Milyen a szín, amit látsz?"

„Fehér" – hangzik a válasz.