Megcsalva [befejezett]

∆ 2. ∆

Éjjel-nappal rád gondolok. Tudod, mi jutott eszembe tegnap, amikor álmatlanul forgolódtam? Természetesen te.

Az a szőke hajú kisfiú, aki 10 éve bekopogott az anyukájával és az apukájával hozzánk. Mert a szomszédba költöztek. És átjöttek bemutatkozni. De nekem az több volt, mint egy átlagos bemutatkozás.

Kedvenc rózsaszín szoknyámban libbentem az ajtó felé, mert anyu azt mondta, nézzem meg ki csengetett. Dúdoltam valami számomra is ismeretlen dallamot. Kitártam a nagy fehér ajtót, melyhez képest én olyan apró voltam. És ott álltál te. Elvarázsoltál. A kócos szőke hajad, a grimasz az arcodon. Ahogy a júniusi napsugarak cirógatták az arcodat. Abban a pillanatban beléd szerettem. Menthetetlenül és visszafordíthatatlanul beléd szerettem.

Te pedig csak játszottad a kemény, érzéketlen fiút. Csak engem nem tudtál átverni. Átláttam rajtad. Tudtam, hogy a morcos külső alatt a szív nem kőből, sokkal inkább aranyból van. És milyen igazam volt...

Te is belém szerettél akkor?

M.