Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 53.

.::Melody Smith szemszöge::.

A szememben csak gyűltek és gyűltek a könnyek. Hogy lehettem én ennyire vak? Hogy hihettem azt, hogy szeret? Hogy lehettem ennyire naiv, hogy azt hittem lehetséges lehet ez a szép álom. A szívem akkor tört darabokra. Nem bírtam tovább, ezért megfordultam, és a kis táskámmal a kezemben futni kezdtem, mindent hátrahagyva, a cuccomat, Niall-t...

Egy nem túl forgalma utcán futottam végig, fogalmam sem volt, hogy hová megyek. Lopva, néha néha hátrapillantottam, hátha Niall követ, de senkit sem láttam magam mögött. A hátrafelé nézelődésnek viszont az lett a következménye,  nekimentem valakinek. Egy kicsit meginogtam, ezért az illető karon ragadott, nehogy elessek. 

- Annyira sajnálom!- suttogtam elhaló hangon, szipogva, miközben a srác kék szemébe vezettem a pillantásom. 

- Melody!- hallottam meg Niall hangját, mire kitéptem a könyököm a kezéből, és a szememet borító könnyfátyol mögül néztem rá. Nem akartam látni, nem akartam hallani az idétlen magyarázkodását. Nyilvánvaló volt számomra, hogy az a lány a barátnője volt, és engem csak kihasznált, és játszott az érzéseimmel. Csak az a baj, hogy ez nekem rohadtul fáj. Mielőtt, még bármit is mondhatott volna megráztam a fejem.  

- Ne mondj semmit, nekem az minden elmond, amit az előbb láttam! - közbe akart vágni, de nem hagytam neki, csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. - Az a lány a barátnőd volt, és csak egy kis kalandra vágytál, míg nem volt melletted. Megtaláltad azt a lányt, aki elhitte, hogy szereted! Voltam, olyan vak, hogy tényleg elhittem, mert a veled töltött minden óra meseszép volt. De most már látom, hogy te sem vagy különb a többi férfinál. Mindig csak a csajok után mész, csak azt keresed, hogyan terelhetnél az ágyba egy- két jó csajt, miközben elhiteted velük, hogy szereted! Csak az az egyetlen baj, hogy ezzel kibaszott nagy fájdalmat okoztál nekem!  

.::Niall Horan szemszöge::.  

Belém hasított a felismerés! Mekkora egy balfasz vagyok! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy egy ilyen csodás lánnyal így bántam. Amiket most a fejemhez vágott, az mind igaz volt, és ezt szörnyen sajnáltam, de ezen a helyzeten a sajnálat most nem segít. Melody- ból csak úgy ömlöttek a szavak, é egy két káromkodás is társult. Még sohasem hallottam csúnyán beszélni. Úgy látszik ezt hozza ki belőle a méreg. De még dühösen is csodálatos volt. Próbáltam megmagyarázni a dolgokat, hogy, amit az imént látott, az nem jelentett semmit, de nem hagyott szóhoz jutni. Miután befejezte hátrébb lépett, és az egyik ház falának támaszkodva keserves sírás közepette kuporodott le. Nagyon megesett rajta a szívem, de fogalmam sem volt, hogy mit csináljak...