Shadows | fordítás

I Think You're Beautiful

- Nico - suttogja Will és odébb lökdös az ágyon miközben néhány könnycseppet töröl le az arcáról - Meg kell vizsgálnunk téged, hogy minden rendben van-e - magyarázza, majd feláll az ágyról én pedig válaszul csak bólintok - Nemsokára visszajövök - mondja és kimegy a szobából mielőtt bármit is mondhatnék.

Sóhajtva húzom vissza a takarót magamra a hirtelen jött hideg ellen, majd behunyom szemeimet és megpróbálok visszaaludni még egy kicsit, mert hiába aludtunk Zeusz tudja, meddig, akkor is fáradtnak érzem magam.

- Nico? - hallom meg Will hangját amint belép a szobába.

- Igen? - kérdezek vissza rekedt hangon, de szemeimet még mindig zárva tartva.

- Ébren kell maradnod. Oké? Csak egy ideig és utána újra tudsz majd aludni - ül le mellém az ágyra és apró köröket kezd rajzolni a kézfejemre, próbálok nem elmosolyodni tettére.

- Oké - válaszolom, ő pedig elenged és lehúzza a takarót rólam, amit nyöszörögve fogadok.

- Vedd le a pólódat - szemeim hatalmasra kerekednek.

- Mit? - kérdezem hitetlenkedve.

- Nico, muszáj megnéznem, hogy minden sebed rendben gyógyul-e - sóhajtja és én is ugyanígy teszek, mielőtt levenném a szóbanforgó ruhadarabot. Nem akarom, hogy Will póló nélkül lásson, túl sovány és sápadt vagyok, a ronda hegekről végig a törzsemen már ne is beszéljünk. Will undorodni fog tőlem.

Meglepő módon, ahogy leveszem a pólómat látom, hogy a legtöbb sebem már nagyjából meggyógyult és csak kisebb hegek maradtak utánuk, amik még mindig csúnyák, de már nem annyira mint voltak, és a legrosszabbakat néhány kötés fedi szerencsére.

- Ne aggód, Death Boy. Szerintem gyönyörű vagy - motyog magában, így nem igazán tudom kivenni szavait.

- Uh? - kérdezem felvont szemöldökkel.

- Óh! Semmiség az egész - von vállat és megfordul - Idd meg ezt. Jót tesz a torkodnak - nyom a kezembe egy kis poharat, én pedig kérdés nélkül nyelem le tartalmát. Szinte azonnal jobban is érzem magam tőle.

- Mennyi ideig aludtam? - kérdezem Willt, aki épp a szekrényben kutat valami után.

- Három hétig és két napig - döbbenten esik le az állam.

Három hétig?

Az rengeteg! Még nekem is!

- És te itt voltál egész idő alatt? - hagyják el a szavak számat mielőtt felfoghatnám mit is mondok.

- Természetesen! A legtöbb alkalommal legalábbis. Én akartam lenni az első, akit meglátsz miután felébredsz - magyarázza és látom, hogy nem akar nagyon belemenni ebbe a témába, ezért hagyom is az egészet.

- És a többiek hogy vannak? - próbálok témát váltani, miközben Will lecseréli a kötéseket, ami nem kis fájdalommal jár.

- Nos, Hazel és Frank visszajöttek, amint meghallották, hogy mit történt veled és még mindig itt vannak. Jászon úgy döntött, hogy nem megy iskolába, inkább megvárja, hogy felébredj, de az anyja nem engedte maradni. Percy és Annabeth visszamentek New Yorkba és megkértek, hogy szóljak nekik, ha felébredsz és akkor jönnek majd. Reyna is a híreket várja. A tábor most már rendben van, minden, amit elpusztítottak újra lett építve és meg tudtunk menteni egy csomó embert. Kheirón már nem aggódik annyit most, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba - magyarázza, egyszer sem nézve a szemembe, majd megint mély csend telepszik közénk, ezért őt kezdem bámulni ahogy dolgozik.

Ó, Will. Ha tudnád, hogy mennyire meg akarlak csókolni most és visszamenni akkora, amikor mindez még nem történt meg. De nem kaphatok meg mindent, amit akarok. És most egy darabig Ő is ezek közé tartozik.