Sötétség. Zuhanok. Üresség.
Csend. Síri csend,tényleg semmit sem hallani. Sem a szívem heves dobogását,sem a máskor hangos szuszogásom. Egyszerűen semmit.
Csak lebegek valami könnyű masszában. Hol lehetek? Miért nem látok semmit? Meghaltam,és a halál egy fekete,feneketlen tó,melynek épp a legsötétebb,legmélyebb gödrében kötöttem ki?
Aztán hirtelen világosság. Egy parányi alakot vélek látni a fényfolt közepén ücsörögve. Talán,talán sír? Miért sír? Megpróbálok talpra állni,de nem megy. Mintha csak úsznék a kis teremtmény felé,de talán egyet előre,kettőt hátra,mert nem hogy közelebb kerülök hozzá,hanem mintha távolodnék tőle. Majd egy utolsó,erős karmozdulat,és végleg eltűnik a kis fekete sziluett. S vele minden más is.
Simogató fénnyaláb kúszott be a redőny résein. Nyár van,langyos szellő enyhíti a forróságot,és ez a reggel,a maga bizonytalanságával,hogy most elviselhetetlenül meleg vagy kellemesen langyos legyen,igazán kellemes. Belebújtam a mamuszomba,és kicsoszogtam a konyhába. Finom illat csapta meg az orrom.
- Jóreggelt,mama,mi készül?-kérdeztem a sürgő-forgó konyhatündér anyukám. Ő pedig,mikor meghallja a hangom,összerezen,és falfehéren kinyög valami "jóregg" félét,majd hozzáteszi halkan,hogy a kedvencem,palacsinta és kakaó. Ezzel mi van megint? Istenem,csodás napunk van,én is csodás vagyok,hát én nem értem. De igazából már lassan megszokom.
Karol Lizamoth vagyok,17 éves,sátánista és elviselhetetlenül tökéletes. Az életem nem mindenhol rózsas,de hát akadnak feszültségek,ha az ember irigy. Van egy bandám,gitározom és énekelek. Jaj, a Rosmary! Basszus,egyre beszéltem le a srácokkal,hogy összeülünk egy sörre meg egy pár órás póbára Viltkernél! Franc.
Miközben belapátolom a reggelit,és felsietek átvedleni pizsiből,azon kattog az agyam,hogy Piwe mekkora egy istencsászár lett. Izmos,jó hangja van,zenei ízlés is rendben,hiszen a basszerosunk. Össze kéne vele akasztanon a nyelvem,már ha érthető amit érteni kell.
Szinte feltépem az ajtót,és rohanok a gardróbhoz. Ó jóég,egy göncöm sincsen! Végül hosszas keresgélés után egy fekete Rasentheclown-os póló,egy fekete,feszülős short és egy pentagrammás nyaklánc mellett döntök. Oké,tuti tökéletesen nézek ki,de azért nézzünk bele a tükörbe. Ám ahogy meglátom magam benne,leesett az állam.
