Friendzoned.

5.rész

Körülbelül 3hete vagyok Ash-ékkel. Az elmúlt időben Luke sokat ölelgetett, gyakran cseteltünk, a telefonomon valamiért még mindig az ő tokja van, nem cseréltem le.
Calum-mal pedig egész jóban lettünk a közös vidámparkozás és reggelicsinálás óta. Mindjárt elmegyünk plázázni, vagyis igazából csak nézelődünk egy kicsit, vagy eszünk vagy valami. Mindegy a lényeg, hogy a plázában leszünk.
Kopogást hallottam az ajtómon. Mondtam egy hangosabb 'gyere'-t, mire Calum bedugta a fejét az ajtón.
- Mehetünk?- kérdezte.
- Igeeen- miközben ezt mondtam, elgondolkodtam, hogy vigyek-e pulcsit vagy sem, de végül elvetettem az ötletet, mert ahogy kinéztem az ablakon, sütött a nap és nem akarok feleslegesen egy pulcsit cipelni a kezemben.
Elköszöntünk a többiektől és elindultunk. Nem nagyon vagyok képben errefelé, tehát csak mentem Calum mellett amerre ő.
Egy kicsit fáztam, lehet nem ártott volna az a pulcsi. Na de már mindegy.
- Cal- szólítottam meg.- Tudunk venni valami forrócsokit vagy ilyesmit? Kicsit hideg van.
Bólintott, és nemsokára egy Starbucks- nál álltunk sorban.
Én elképzelésemhez hűen egy forrócsokit kértem, Calum meg valamilyen spéci kávét. Hiába ellenkeztem, ő fizetett.
Miután megittam, megint kezdtem fázni, az ujjaim pedig lefagytak. A kezemmel próbáltam melegíteni őket nem sok sikerrel.
Hirtelen valami meleget éreztem a kezemre fonódni. Ez egy kéz, Calum keze. Nem néztem rá, nem tudtam mit kéne tennem.
Eddig folyamatosan beszélgettünk, de most csend állt be közénk, ami meglehetősen kellemetlen volt.
Calum megköszörülte a torkát.
- Fázott a kezed. Gondoltam így nem fog. Persze csak, ha nem baj- mondta.
- Dehogy baj, köszi- mosolyogtam.- De a fotósok...
- Mi van velük?
- Ha készül rólunk pár kép így, hogy kettesben, kézenfogva sétálgatunk, tuti összeboronálnak minket valami újságban.
- Emiatt ne aggódj- válaszolt. Miért ne aggódjak emiatt? Annyiban hagytam a témát és sétáltunk tovább.

Már nem fáztam, mégsem engedtük el egymás kezét. Calum-mal épp azon vitatkoztunk, hogy melyik pokémon a legjobb (ő valami olyat mondott, amiről még életemben nem hallottam; szerintem viszont Pikachu a nyerő, mivel bármilyen cuki is egy másik pokémon, Pikachu az Pikachu; a legmenőbb és kész), mikor azt vettem észre, hogy elfáradtam. Oké, ez elég fura, de komolyan.
- Calum, mióta sétálunk? Vagy mennyit megyünk még?- lihegtem.
- Nem is megyünk olyan rég óta- válaszolt elpirulva. Miért pirul el állandóan ez a fiú?- Amúgy már mindjárt ott vagyunk.

Nagy nehezen elvonszoltam magam a plázáig, bent pedig miután az éttermekhez értünk, amilyen gyorsan tudtam, leültem és Calum-ra bíztam a választást, akiben nem csalódtam, ugyanis két teli tálca mekis kajával jött vissza hozzám.

Miután megettük, mászkáltunk pár órát, majd elkezdtük a borzasztóan hosszú hazautunkat.
Tök sokat hülyültünk, Cal nagyon jófej, nagyon jóban vagyunk és rá kellett hogy jöjjek, egyáltalán nem olyan visszahúzódó, mint gondoltam.

- Itt vagyuuuunk- üvöltöttem, ahogy beléptünk a házunk ajtaján.
- Az jóó- válaszolt hasonló hangnemben Michael.- Mondjuk maradhattatok volna a plázában is, mert meg akarjuk nézni a Beavatott új részét, és a plázában van mozi.
- Akkor most visszamegyünk?- kérdezte Calum.
- Jaja.
Hamarosan a többiek is megérkeztek, és elindultunk. Gyalog. Így is tökre fáj a lábam az előző plázalátogatás miatt, erre megint sétálunk. Komolyan, egyikük sem normális? Miért jó ez nekik, hogy ennyit megyünk?
Az egyik oldalamon Cal ment, a másikon pedig Luke, aki fél kézzel átölelte a vállam. Csak a szokásos.
- Ajjj én nem akarok sétálni, tök hosszú az út- nyafogtam.
- Tudtam, hogy lusta vagy, na de ennyire?- nevetett Ashton.
- Mert? Az a pláza legalább egy órára van innen. Miért nem egy közelebbibe megyünk? Biztos nem csak ez az egy van erre.
- Mi?- értetlenkedett a bátyám.- Tíz percre sincs. Amúgy de, ez az egy pláza van a közelben.
- Milyen tíz perc?- kérdeztem- Minimum két óra volt az út oda-vissza.
Most mi van?
- Úúú- vigyorgott Mikey.- Calum direkt a kerülőúton ment veled....
- Milyen kerülőút?
Össze voltam zavarodva.
Mellettem Calum csak lehajtotta a fejét és nem úgy tűnt, mint aki egyhamar fel akarná emelni. Luke pedig visszahúzta a karját maga mellé és idegesen valami olyat motyogott, hogy "hát persze hogy ott ment.."
Ashton nem szólalt meg, Michael csak méregetett minket, majd feltett egy elég érdekes kérdést...
- Na és Danielle- kezdte- , Calpal vagy Lukey?-kacsintgatott.
- Micsoda?- kérdeztem. Nem értettem, mire gondol. Legalábbis nem akartam érteni.- Hát, öhm.. nekem mind a ketten nagyon jó haverjaim.
- Szóval haverok?- kérdezett vissza Mikey, de inkább úgy hangzott, mint egy kijelentés.
Ekkor hirtelen elkezdett énekelni.
- You say thanks for being a friend... I'm stuck in the friend-zone again and again (Azt mondod, köszi hogy a barátom vagy...A barát-zónában ragadtam)- ez az ő számuk. A Heartbreak girl. Miért énekli ezt? Miért ilyen fura mindenki??
- He?- nem tudtam mi mást mondhatnék.
- I dedicate this song to you the one who never sees the truth..Heartbreak girl (Neked szól ez a dal, aki nem látja az igazságot..szívtörő lány)- folytatta az éneklést és közben végig engem bámult. Mi baja van ennek?
- Mi van??- kérdeztem.
- Semmi- emelte fel kezeit maga elé védekezőn.
- Miért énekled ezt? És mi a faszért kell bámulni?
Kezdtem ideges lenni.
- Csak éneklek. Nyugii- nézett rám ártatlanul, de közben olyan sunyin bámult.
Mikor megérkeztünk, Ashton elment kajáért, mi többiek pedig a jegypénztár felé vettük az irányt.
- Na és ki mellé ülsz, Danielle? Egyszerre két ember mellett is tudsz- kacsintott rám Michael. Idegesen néztem rá. Miért nem képes leszállni rólam? Egyáltalán miért kellett rámszállni? ( ezt az értelmes szöveget...Dancsi xx😂)
Ezt hallva Ash visszafordult.
- Danielle, lehet jobb lenne, ha jönnél velem.
Ígyhát együtt mentünk popcorn-ért.
- Miért ilyen izé velem? Most komolyan, mit csináltam? Meg mi ez a dolog Luke-kal és Calum-mal?
- Semmi fontos, ne foglalkozz vele- mosolygott rám.
Miután megvettük a szükséges dolgokat, csatlakoztunk a többiekhez. Bementünk a terembe, ahol a Beavatott-at játsszák, és mindenki megállt, mikor a helyeinkhez értünk. Most ki hova üljön? Ez kellemetlen, pedig nem kéne annak lennie.
Calum megint a földet bámulta, Luke gyilkos pillantással meredt rá. Michael és Ashton csak álltak és vártak.
Én épp nem voltam olyan hangulatban, hogy tolerálni tudjam Luke hisztijét, Michael meg bunkó volt, ezért melléjük nem akartam ülni.
A legjobb az lett volna, ha én ülök a sor szélére, mellém Ash, a többit pedig majd megoldják, de tudtuk, hogy Luke-ot annyira el kell most különíteni Calum-tól, amennyire csak lehet, így végül megszületett az ülésrend.
A sor szélén Calum ült, mellette én, aztán Ash, utána Michael, Luke meg a végén.
A film nagyon jó volt, mondjuk ez nem lepett meg, mert az előző részeket is imádtam.