Only Mine(Harry Styles)

23.rész

-Nem mész te sehova!!!-jelentette ki apa közelebb lépve hozzánk. -Édesem Harry nem érdemel meg téged. Nem vígyázott ugy rád mint Louis. Jobb ha meg se tudja hogy vissza tért az emlékezeted. Kislányom ne csinálj butaságot.

-Apa szerintem ezt nem te döntöd el. Szerintem anyának igaza van,jó lenne már hogyha saját magam dönteném el hogy mit szeretnék és hogy kivel szeretnék maradni.

**Harry szemszöge**

Már több mint két hete hogy együtt vagyunk Rebecával és hogy nem ittam illetve nem feküdtem le mással. Őszintén szólva nem is vágytam másra. Azt csinálom amit szeretek. Most egy fotó studiónak dolgozom. Ahol most épp Rebecáékat szoktuk fotozni, teljesen meg vagyok elégedve ezzel az állással.
Rebecával a kapcsolatunk egyre jobban halad. Több időt töltünk együtt sokat nevetünk vagyis élvezzük egymás társaságat.

Most kezdek rájönni hogy milyen csodaszép illetve megértő barátnőm van, de sajnos soha nem lesz olyan mint ő....

-Szia szerelmem.-nyitott be a szoba ajtómon Rebeca gondolataimat megtörve.
Azonnal az ágyra ugrott és a mondandójába kezdett:

-Édesem mit gondolnál ahoz hogyha ma bemutatnál a szüleidnek? Már több mint két hete együtt vagyunk szerintem már épp ideje lenne.

-Rebeca-szólítottam meg nagy nehezen.-Szerintem ez nem túl jó ötlet,már nagyon régen nem találkoztam a szüleimmel,és az én véleményem szerint ez túl elhamarkodott. Még nem léptem túlságosan túl... Tudod kin... Remélem megértesz Reb..-becézgettem hogy egy kicsit oldjam a feszültséget kettőnk között.

-NEM!! HARRY! NEM ÉRTEM MEG!!! MIÉRT NEM TUDOD KIVERNI A FEJEDBŐL AZT A LIBÁT?

-Najó Rebeca ne beszélj így Vicről. Nem ő tehetett róla hogy nem tért vissza az emlékezete és jobb is volt hogy elment,így legalább nem szenved annyit! Ugyhogy ne sértegesd!-emeltem fel rá a hangomat.

-Hát nem hiszem el Harry. Engem soha nem fogsz úgy szeretni ahogy őt! Azt aki mindent megtenne a boldogságodért. Aki feleségül menne hozzád aki gyerekeket szülne neked. Azt soha nem fogod ugy szeretni aki az életét feláldozná érted.

Rebeca hallatán egy kis bűntudat lángolt fel bennem. Valamiben igaza volt. Hogy azt nem fogom soha ugy szeretni aki mindent megtenne értem. Vajon soha senkit nem fogok ugy szeretni ahogy Vicet?

-Rebeca sajnálom. Igazad van! De még időre van szükségem te is nagyon jól tudod. Ebben a két hétben nagyon jól éreztem veled magam. De higgadtan beszéljük meg a dolgokat.-majd közel hajoltam hozzá és egy csokót nyomtam a szájára. A szája kicsit se volt olyan puha mint Vicé de élvezet volt csókolni.

**Vic szemszöge**

Egész este apával veszekedtem. Egyszerűen nem akarja elfogadni azt hogy felnőttem és hogy már saját döntéseket hozhatok az életemben,ami azt jelenti hogy nem akkor szól bele amikor kedve tartja. Anya is elég durván össze veszett vele,de apa amilyen makacs így sem akar elengedni.

Este többször is megpróbáltam Louist felhívni de akár hányszor hívtam ő mindig kinyomott. Ezért írtam neki egy sms-t.:
"Louis. Szerintem megkellene beszélnünk a dolgokat kérlek hívj vissza. Puszillak. Vic."

Pár perc múlva már válaszolt is amit izgatottan tekintettem meg.

-Szállj le rólam.-írta vissza.

Nagyon rosszul esett hogy Louisban még annyi sincsen hogy megbeszéljük a dolgokat és ugy váljunk el egymástól.

-RENDBEN! HA TE IGY ÉN IS ÍGY.-kiabáltam fel.

Elegem van már a sok bajból veszekedésből és szenvedésből. Mostmár a saját kezembe veszem az írányítást.

-HOLNAP REGGEL UTAZOM LONDONBA ÉS MEGKERESEM.......