Született Farkas {Teen Wolf ff.} [Befejezett]

3.évad 2.rész: Sajnálom Stiles

Már biztos hazaértek a többiek is szóval írtam a közös csoportba, hogy fontos megbeszélés kéne Derekhez. Látták, de nem írtak vissza, viszont felesleges is lett volna kérdezősködniük, egyszerűbb élőben. Amikor odaértem akkor már mindannyian ottvoltak és aggódva néztek rám.

-Mi történt? - ölelt át fél kezével Stiles amikor leültem mellé.

Ezután pedig elmeséltem nekik, hogy mi történt.

-De azért jól vagy? - nézett rám komolyan Scott.

-Igen, csak nem érezhetek körülbelül semmit. - mondtam sóhajtva.

-Mi mindenben támogatunk és számíthatsz ránk, bármi van. - mosolygott rám Lydia és megölelt.

-Rendben, köszönöm, de mi lett volna, ha nem Dereket támadom meg? Akkor lehet, hogy megölök valakit.

-De szerencsére nem így lett. - szólt most már az említett is.

-Hát jó, de nekem most már mennem kell. Sziasztok. - köszöntem el, majd Stiles is utánam jött.

-Átjössz? - kérdezte mosolyogva.

-Persze. - feleltem egy mosoly kíséretében, majd felhívtam anyut, hogy nem hazamegyek.

Amikor odaértünk hozzájuk akkor felmentünk a szobájába és ő leült a székébe, én pedig az ágyára és elmélkedtünk. Stiles már tudja, hogy ha kilátástalannak tűnik a helyzet akkor nekem nem jó más csak ez. Hirtelen megcsörrent a telefonja.

-Szia...Aha...Oké...majd...átgondolom...Szia. - szólalt meg párszor, majd letette.

-Ki volt az? - kérdeztem félrebillentve a fejem.

-Csak a volt osztálytársam hívott meg a szülinapi bulijára. - vont vállat.

-Lány?

-Igen.

-De az mit akar tőled? - kérdeztem kicsit ingerülten.

-Hé, jól vagy? - nézett rám aggódva és rátette a kezét a vállamra.

-Válaszolj a kérdésemre! - kiáltottam és dühösen nekinyomtam a falnak, majd hirtelen észrevettem, hogy mit művelek. - Sajnálom. Én nem...nem akartam. - léptem el tőle és könnyek gyűltek a szemembe.

Ekkor fogtam magam és kirohantam a házból. Nem tudom mi ütött belém, hogy hirtelen féltékenységi rohamot kaptam, mert nem vagyok féltékeny típus és tudom, hogy Stiles szeret engem. És nem is tudom, hogy miért sírok. Egyszerűen rájöttem, hogy nem jó amit csinálok. Ez így nem mehet tovább. Akárkit bánthatok és már a legnagyobb hülyeségen is bedühödök. Talán bekéne vonulnom az Eichan Hause-ba. Viszont, akkor mi lesz a barátaimmal? Nem tudom mi legyen. Nem lehet. Le kell nyugodnom, de egyszerűen nem megy, még a Stiles módszerrel sem. Hirtelen farkasszerűen elüvöltöttem magam amit még sosem csináltam. Egyébként, most vettem észre, hogy a kedvenc helyemen vagyok. Vagyis a közös kedvencünkön, mert azóta ide jövünk Stiles-sszal vagy csak én egyedül jövök ide azóta, amióta ide szervezett pikniket Valentin-napon, mert megnyugtat és kellemes emlékekkel tölt el, ha ide jövök. Egyébként csodálkozom, hogy még nem aludtam el, mert azóta sok érzelmem volt és sok dolog járt a fejemben, bár Deaton mondta, hogy nem minden esetben változom át, szóval úgy tűnik, most szerencsém volt.

Ahogy ezeken gondolkoztam, egyszercsak észrevettem, hogy Stiles itt ül mellettem.

-Te mióta vagy itt? - pillantottam rá, majd újra magam elé bámultam.

-Már egy ideje. - felelte és közelebb ült hozzám, de én inkább felálltam és kicsit távolabb mentem tőle.

-Miért nem szóltál? - fordultam vele szembe.