Elfelejtett Szerelem

20. Babygirl

Reggel megint felkeltem 6:30-kor, ugye milyen jó vagyok? Az már más kérdés, hogy mennyire nézek ki zombinak. Majdnem megijedtem a kómás fejemtől ... Gyorsan felöltözök, fogat mosok, eltüntetem a szemem alatti karikákat (kisebb-nagyobb sikerrel) és levonszolom magam a nappaliba, ahol az öcsém szokás szerint tévét néz. Remélhetőleg ma nem rukkol elő semmilyen beszólással...

Mikor lebattyogok a lépcsőn ő a kanapén hátrafordulva rám néz.
-Úristen, baszki.-ugrik fel a kanapéról, mire még én is meglepődök és értetlen fejjel nézek körül.
-Mi van?-szólok oda.
-Úgy nézel ki, mint egy zombi.-közli rezzenéstelen arccal.
-Köszi.-motyogom.
Besétálok a konyhába, köszönök anyáéknak és elkészítem a reggelimet. Leülök az asztalhoz és elkezdek falatozni.
-Kicsim, jól érzed magad?-kérdezi aggodalmasan anya.-Eléggé sápadtnak tűnsz.
-Emberek csak fáradt vagyok, nem fogok meghalni vagy ilyesmi.-tárom szét a karom kínomban, erre anya elgondolkodva eszi tovább a reggelijét, apa meg csak megvonja a vállát és visszatér az újságja olvasásához.
Miután mindent elintéztem felkapok egy cipőt, egy kabátot és a táskámmal a hátamon elköszönve a családtagjaimtól elindulok a suliba. Félúton a suli felé hallom, hogy Alexis ordibál utánam ezért bevárom és sétálunk tovább.
-Szerinted milyen lesz?-bukik ki belőle.
-Lucas vagy a találkozás?-sandítok rá.
-Mindkettő.-harap az ajkába.
-Fogalmam sincs.-sóhajtok.-Nagyon rég volt már mikor utoljára láttuk.-mondom.-Jó, azért annyira nem is régen...-gondolkodom.
-Annyira félek.-biggyeszti le az ajkát, mire szoros ölelésbe zárom.- Nem akarom, hogy tudja, hogy tartok a találkozástól. Lehet, hogy leordibálom majd.-kuncog.
-Nyugi.-suttogom a fülébe.-Mi ott leszünk és kihúzunk a szarból.-engedem el és rákacsintok, mire elneveti magát.
-Köszönöm.-bólint hálásan, én meg csak egy ilyen "miért, mire számítottál" pillantást küldök felé.
Mikor megérkezünk a sulihoz meglátjuk a fiúkat és odasétálunk hozzájuk.
-Szerinted is úgy nézek ki mint egy zombi?-húzom el a számat, miközben megállok Daniel előtt oldalra döntött fejjel.
-Nem, miért?-neveti el magát Dan.
-Óh, életkedvmentő vagy.-ugrok a nyakába vadul dobogó szívvel, ő meg csak átfogva a derekamat tart.
-Létezik egyáltalán olyan?-kérdezi vigyorogva miután elenged.
-Hát, most már igen.-vonom meg a vállam, ő csak ad egy puszit a fejem búbjára és Alexisszel karöltve a fiúk előtt beballagunk a terembe.
-Olyan édesek vagytok együtt.-suttogja a fülembe.
-Ahh, szerintem csak barátként tekint rám.-sóhajtok.-De amikor megölel...
-Minden a barátsággal kezdődik.-néz rám jelentőségteljesen.
Nora már a helyén ül, ezért odamegyünk hozzá és megöleljük.
-Eljött a rettegett nap.-suttogja szórakozottan, mire a mellette álló Alexis meglöki a vállával.
-Nina?-kérdezem összezavarodva a becsengő előtt 1 perccel. Hiszen ő mindig itt volt eddig...
-Este rosszul érezte magát, ezért nem jön suliba.-mondja szomorúan Nora.
-Nee már.-hitetlenkedik Alexis.-Pedig most olyan jól jött volna egy kis Rúzs-féle lelki fröccs.-sóhajt.
-Még bármi megtörténhet.-mondom.-Abból kiindulva, ahogyan őt ismerjük...
-Van benne valami.-bólogat Nora vidáman.-Lehet, hogy a végén még meglep minket.-nevet. És mennyire igaza volt...
Matekon bediktáltuk a hiányzókat ( Nina és Anna), majd Kitti felelt a táblánál, épp, hogy leült már hallottuk is, ahogyan kicsapódik az ajtó. Mindannyian odakaptuk a fejünket.
-Megjötteeem!-ordítja el magát az ajtón besétáló Nina széttárt karokkal. Jót nevetünk rajta, ő meg vigyorogva a helye felé veszi az irányt.
-Jó reggelt tanárnő!-köszön még oda Eszti néninek, ő is mosolyog és bólint egyet Ninának, hogy üljön le.
Matek után egyből megkérdeztük Rúzst, hogy miért jött be, ha rosszul volt?
-Az este volt.-vonja meg a vállát vidáman.-Meg aztán semmiképpen sem akartam kihagyni az első találkozást!-vigyorog Alexisre, mire barátnőnk a nyakába ugrik és jól megszorongatja.

Ezután az ének óra következett. A múlt órán témazárót írtunk, de Nina egy Diákönkormányzatos dolog miatt el lett kérve énekről, így a mai napra lett halasztva a dolgozata. Anna és Gábor is csatlakozott hozzá, mert ők javítani akartak. Nina még szünetben ráírt pár szót a tenyerére, hogyha nem jutna eszébe, majd Csilla néni kérésére helyet foglalt az első padban Annával és Gáborral együtt. Amíg ők írtak, addig mi vettük az órai anyagot, mikor Nina végzett leült a helyére mellém és elővette a kézfertőtlenítőjét, hogy "eltüntesse" a bizonyítékokat a tenyeréről, én meg kapok az alkalmon és kérek tőle, majd én is bekenem a kezem.
A tanárnő átéléssel mondja az anyagot és ekkor Zoli (aki mögöttünk ül) felteszi a kezét, mire Csilla néni felszólítja.
-Igen Zoli?-kérdezi mosolyogva, mi meg Zoli felé fordulunk.
-Tanárnő érzi ezt a szagot?-néz körül gyanakodva.-Olyan...
-A kézfertőtlenítőre gondolsz?-kérdezi Nina, mivel én ülök Zoli előtt ezért odanyújtom neki a kezem, hogy szagolja meg. Miután egy mélyet szippantott felnéz.
-Igen, ez az.-mondja vigyorogva.-Már azt hittem valami ég.-röhög. Ekkor már az egész osztály a fejét fogva nevet, hogy hogy lehet ennyi esze, de hát ő Zoli, mire számítottunk tőle?
-Haladhatunk tovább az anyaggal?-kérdezi Csilla néni mosolyogva Zolira nézve.
-Tőlem aztán.-tárja szét a karját vigyorogva.
-Köszönöm.-bólint a tanár nevetve.