Mit tettem? Ez valóban az én tudatom? Azt hiszem,mégsem ismerem magam.
Körülöttem,amerre szem ellát,mindenhol olyan a táj,minthogyha egy szellemtanyán sétálgatnék,ami tele van bizarrnál bizarabb élőlényekkel. Biztos,hogy ezt nem élem túl. Ez a sorsom.
Ahogy továbbhaladtam,olybá' tűnt,mintha jöttem volna. Semmit sem változott a kép,én meg csak róttam a láthatatlan köröket, és nem haladtam tovább.
-Az ott meg mi a szar?-suttogtam el a kérdést,amikor is megpillantottam, hogy leszáll hozzám valami papírféle. Ahogy az ujjaim hozzáértek,hirtelen fénybe borult a vidék,es a fákról,kövekről,dombokról lepergett a szürkeség. Virágzó zöldellő lett minden. Csak egy valami zavart. Nagyon érintetlen volt. Ahogy így elméláztam,kis híján meghaltam.
- Szép hölgy,ki koldus sorsra jutottál,oh,kérlek bocsásd meg vétkem. Nem akartalak lovam alá fordítani,csak oly csöpp vagy,hogy nem láttam szemem világával gyönge tested,ahogy pásztázod e vidéket két gyönyörű szemeddel!-kis híján dobtam egy duplaszaltót. Egy páncélos,középkori lovag ült a nyeregben előttem. Arca hibátlan,fekete haja fényes,középhosszú. Mogyoróbarna szemeihez azt hittem hirtelen,térképet kell szereznem,úgy elvesztem bennük. Tuti halálosan ki van gyúrva. Ilyenekről fantáziálok? Szentséges Sátán,segíts.
- Izé,helló,figyelj,valójában én először járok a saját tudatomban,és nem ismerlek. Mi a neved?-csak beugrik valami.
-Piwe Selvic a becsületes nevem! S te néked,drága kisasszonyom?-Piwe. PIWE. Hát ezért volt olyan piszkosul ismerős nekem. Te jó ég,hiszen kiköpött olyan,mint a valódi Piwe!
- Karol. De mi igazából rájöttem,hogy ismerjük egymást. Nyilván mint minden lány magam is vágyom legmélyen a szőke hercegre, fehér lovon. Hát igaz hogy te nem vagy szőke,de legalább lovad van! A valóságban a másodra eléggé rá vagyok kattanva,szóval jól megleszünk Piwie! - rákacsintottam. Szinte tudtam hogy mi fog következni. Elpirul amint ránézek,és lehajtja a fejét. És igen! Ahogy gondoltam. Lángvörös arccal elkezdte bámulni a földet. - De mindezeket félretéve nyugodtan elhagyhatod ez a fajta beszédstílust! - és akkor hirtelen történt valami. Valami,amire ha előbb rájövök, már réges régen kint lehetnék. Amint kimondtam,hogy Piwe mit is csináljon,valóra vált! És igaz hogy csak a tudatomban,de pont ez a kulcs! Az én tudatom,az én buksim,és itt baromira az lesz amit én mondok!
- Okés csajszi,már csak egyet mondj meg. Hogy kerültél te a saját fejedbe?
- Ez egy elég hosszú történet,dióhéjban annyi,hogy álmodtam,felkeltem,szép volt minden,jött egy lidérc,erősebb mindegyiknél akivel eddig találkoztam,és begyömöszölt a tudatomba. Nos ennyi. És eléggé sürgősen ki kell innen másznom,különben ha elkések,valaki kihasználja,hogy kómában fekszem,védtelenül és kicsinál a fenébe. Akkor pedig örökre itt ragadok amit nagyon nem szeretnék.
- Wow, szép kis napod lehetett. Figyelj,ha elfogadod én tök szívesen segítek neked kijutni innen, ha tudok. Na mit mondassz? - Piwe most komolyan erre kér? Édes Sátány atyám mivel érdemeltem meg kegyedet?
- Hát figyu,nem akarom hogy hátráltass..-huncutul elmosolyodtam.- Kivéve ha nyomós okod van rá,de mindezt félretéve benne vagyok,csináljuk együtt! - kacsint-kacsint, és Piwie már ki is dőlt!
~folytatás következik~
