Azt szokták mondani, az idő minden sebet begyógyít. Tehát az idő gyógyír a szív sebeire? Azokra a sebekre, amik olyan elképzelhetetlenül fájnak, mint millió fizikai ártalom? Én ezt nem tudom elhinni. Nekem te vagy a gyógyszerem. Ahogy te voltál a kábítószerem is.
A „drog" szót régen gyógynövényekre használták, melyek jótékony hatással voltak az emberi szervezetre. Ma már olyan anyagok, amelyek megváltoztatják az emberi szervezet működését. Megtörik a belső harmóniát. Felborítják az egész rendszert, és minden a feje tetejére áll. Ez történik most körülöttem is. Jótékony hatással voltál rám, de elhagytál, távolléted pedig elvonási tüneteket okoz. Akkor te vagy a drogom?
Rengeteget gondolkozom azon, hol hibáztunk. Hol hibáztam. Választ sehonnan sem kapok. Csak belülről emészt a tudat, hogy többé nem vagy az enyém. Nem mondhatom azt, hogy van valaki, akit szeretek, és aki viszont szeret engem. Nem nevetek már. Nem ül mosoly az arcomra, ha valami örömteli dolog történik körülöttem.
Pszichológushoz járok. Hetente 4 napot töltök nála. Hazudnék, ha azt mondanám, segít, mert egyáltalán nem érzek sem változást, sem javulást. Velem van a baj. Én haltam meg lelkileg. Engem már senki sem tud felhúzni a mélyből. Mert megöltél.
Szeretnélek újra látni. Mindennél jobban szeretnélek újra látni. Bámulni. Csodálni. Ölelni. Csókolni. Becsülni. Szeretni. Megtartani. Örökkön örökké megtartani. Hogy csak az enyém legyél. Egyedül az enyém.
Te mit gondolsz?
M.