Beteljesülő álmok ~1D

Tizennegyedik fejezet

Javítatlan:

A bandaházba belépve megcsapott az az ismerős illat. Valaki főz. Valami finomat. Átléptem a konyha küszöbén, majd Anne-hez sétáltam, aki az amerikai konyha gáztűzhelyénél állt, pont háttal nekem.

-Mit csinálsz?

-Kaját.

-Ajj, de miiit?- néztem meg közelebbről- Tudod, hogy én nem nagyon tudok főzni.

-Tudom- nevetett fel- De azt nem gondoltam volna, hogy nem ismered fel a palacsintát.

-Jó, na. Többiek?

-Stúdióban vannak- vonta meg a vállát, én pedig leültem a konyhaasztalhoz- Tegnap mondani akartam valamit...

Öntöttem magamnak a dobozos kakaóból, ami az asztalon hevert, aztán kérdőn ránéztem:

-Mit? Mesélj.

-Szóval izé. Mióta beköltöztem ide Harry is itt lakik, hogy ne legyek egyedül. És hát közös szobánk van. És izé...

-Igen?

-Hát... Szóval ne lepődj meg...de...

-Anne nyögd már ki, nem érek rá egész nap!

-Megtörtént köztünk.

Félrenyeltem a kakaót, és hangos köhögőrohamban törtem ki, mire Anne ütögetni kezdte a hátamat, nem figyelve a palacsintára ami így odaégett. Lefeküdtek??? Egy hónapja ismerik egymást. Anne-t én nem úgy ismertem aki ilyen hamar odaadja valakinek. Ha jól tudom, még szűz volt... Felnéztem rá, ő pedig csak elpirult.

-És? Milyen volt?

-Hát... jó- terült el egy széles mosoly az arcán- Miranda...

-Hm?

-Ti már... lefeküdtetek?

Most következett a második köhögőrohamom. Mikor leálltam, megráztam a fejem:

-Nem.

Megcsóválta a fejét, mert tudta, hogy mégis mi a bajom. Tudta, hogy félek, azt is, hogy egy rossz élmény miatt. Ami persze Jack nevéhez fűződik. Azt is tudta, hogy én egyhamar nem biztos, hogy képes leszek rá. Hosszas elmélkedésbe kezdtem, kibámulva a hatalmas ablakon, amiből a kertre láttam rá. A kellemes, tavaszi nap sugarai melegséget csalogattak szívembe, sőt fokozzuk, hogy a csodaszép kerttel együtt egyfajta otthonos érzést is nyújtottak. A virágba boruló fák, a madárcsicsergés, a bogarak zümmögése. Egyre jobban nyári hangulatom lett, egyre inkább kívántam a nyarat. Hawaiit... Bár tudtam, hogy oda nem jutnék el egykönnyen, és valószínűleg megmarad egy álomnak. Egy álomnak, amiért éltem, amiért volt értelme az életemnek. Eszembe jutott az egyetem. Az, hogy az is egy álom volt, amiért évekig küzdöttem, és sikerült megvalósítanom. De mi lett belőle? Elszúrtam. Ennyi volt. Eddig folyton csak a rossz dolgokat kerestem, siránkoztam az egyetem miatt, de rá kellett döbbennem, hogy Niall jobb választás. És amúgy sem vesztettem el az álmom, miszerint az UCL-en tanulok, nem. Egyszerűen csak magántanuló lettem, ezen nincs mit rágódni. Rájöttem, hogy túl kell lépnem a dolgon. Mert a beteljesülő álmaim ott vannak a szívemben, és mindig is ott lesznek. Eszembe jutott még Jack is, egyre inkább összekuszálva a még ép elmémet. Folyton csak előbukkant bennem az a bizonyos Deja Vu érzés. Mindig megfogalmazódnak bennem a kérdések, hogy ő mégis mi a frászt keres itt? Mi a frászért keresett engem? Igyekeztem kirázni a fejemből ezeket a negatív gondolatokat, ugyanis készen lett a palacsinta.

-Uuu még el sem mesélted milyen volt az este- pislogott rám Anne, miközben beleharapott saját palacsintájába.

-Ömm. Kibérelt egy hajót-mosolyogtam.