Story Of My Life

Season 2.~ Chapter 1. (57.)

Négy hónap múlva...

.::Grace Midelton szemszöge::.

- Drágám ugye még nincs semmi bajod?- kérdezte Harry már vagy tizedszerre, miközben a kanapén feküdtünk. Felsóhajtottam.

- Nem, Harry! Még mindig jól vagyok!- bújtam oda mellé, bár ez a pozíció már nem volt éppen kényelmes. Egyre, és egyre közeledtünk a szülés időpontjához, és ezt a pocaklakóm is tudta. Most már sehogy sem volt kényelmes. Se fekve, se ülve, se állva. Az alvásról pedig ne is beszéljünk. Már vagy két hete alig hunytam le a szeme, vagy, ha mégis, akkor csak fél órákra. Mivel én nem aludtam, ezért Harry sem, ami egyre jobban aggasztott, és ez miatt mind a ketten ingerlékenyebbek voltunk az elmúlt pár hétben. Kezdtem beparázni, de Lily, azt mondta, ez ilyenkor normális. Ő az egyetlen személy, akitől tanácsot tudtam kérni a szülést illetően. Sokat segített, és megnyugtatott. Harry egy apró csókkal zökkentett ki, de én viszonoztam a kedves gesztust. Ezzel az apró csókkal képes volt ellazítani, és talán nemsokára aludni is tudok majd, legalábbis szeretnék. Nagy nehezen sikerült megfordulnom, így háttal kerültem Harry- nek, aki a kezét az óriási hasamon pihentette. Behunytam a szemem, és teljesen ellazultam Harry karjai között...

Fogalmam sem volt, hogy menni lehetett az idő, de mikor felébredtem Harry nem volt mellettem. Lassan felálltam, majd kibotorkáltam a konyhába, ahol egy cetlit találtam. A vőlegényem ívesen formált kézírása volt a sárga cetlin olvasható.

„Szia, Baby!

Sajnálom, de el kellett szaladnom, és valószínű, hogy csak este érek haza!

Hívj, ha bármi baj van! Csók: Harry!"

Felsóhajtottam, majd visszaraktam a levelet a konyhapultra. Éppen sétáltam vissza a nappaliba, mikor úgy éreztem, mintha bepisiltem volna. Pár másodperccel később tudatosult bennem, hogy elfolyt a magzatvíz. Azonnal a telefonom után kezdtem kutatni. Rátaláltam, és gyorsan tárcsáztam Harry számát, ám foglaltat jelzett. Azt írta, hívjam, ha baj van! Hát, ja! Most baj van, de ki van kapcsolva. A másik lehetőségem Lily volt. Gyorsan a neve melletti hívás gombra nyomtam.

- Szia, Grace! Minden rendben?- hallottam meg Lily vidám hangját a vonal túloldaláról.

- Elfolyt a magzatvíz! Mit csináljak?

- Te jó ég! Harry?

- Nincs itthon, és nem veszi fel a telefonját!- kezdtem egyre jobban pánikba esni.

- Louis! Készülj!- hallottam a vonal másik végéről a barátnőm, majd Louis értetlenkedő hangját. – Most! Te meg nyugodj meg! Mindjárt érted megyünk! Addig próbáld meg elérni Hazz- t!

Már le is tette. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért inkább átöltöztem, majd vártam. Próbáltam elérni Harry- t, de mindhiába, nem vette fel!

-Grace!- az elmélkedésből Louis szakított ki, ahogy belépett a nappaliba. Rögtönfelálltam, de Lou már mellettem is termett, majd menyasszony fogásba emeltfel...