Story Of My Life

Season 2.~ Chapter 5. (61.)

.::Grace Midelton szemszöge::.

Két napot töltöttünk még el a kórházban, és elérkezett az a nap is, mikor végre hazamehetünk. Harry fogta a kislányunk, míg én lezuhanyoztam, majd valami értelmes göncöt vettem fel. Az értelmes gönc pedig egy fekte csőfarmer, és egy „A" vonalú szürke pulcsi volt. A hajam lófarokba fogtam, de már siettem is vissza, hiszen még pakolnom is kellett. Harry kint várt Faith- el a kezében, míg a kislány édesen mosolygott az apukájára, ő pedig gügyögött neki. Látszólag nagyon is jól megértették egymást. Komolyan, néha úgy érzem, Harry le van csúszva egy két napos baba szintjére. De én így szeretem az én kis göndörömet. A babánk már nem mosolygott, hanem csak nagy kék szemeivel vizslatta az Hazz- t. Szerintem nem nézte komplettnek. Én még örömmel néztem volna, hogy milyen ügyesen is bánik a kislánnyal. Sőt még néhány könnycsepp is gördült le a szememből, de ezeket sikerült elrejtenem. Gyorsan összedobáltam a sporttáskába a cuccainkat, majd elvettem a vőlegényemtől a kislányunk, és betettem a nevetgélő babát a hordozóba. Harry magához vette, míg az én vállamra került a táska. A kórház előtt egy halom rajongó és sajtós tartózkodott. Biztonságiakat kellett hívni, hogy túl tudjunk jutni a tömegen. Körülbelül egy órahossza múlva otthon is voltunk. Én naivan azt gondoltam, ha Faith- et elaltatjuk, akkor egy kicsit lehetünk kettesben, de ezt a számítást keresztbehúzták, hiszen mikor megérkeztünk körülbelül négy autó parkolt a házunk előtt, mire csak felsóhajtottam.

- Én mondtam, hogy ne csinálják ezt!- morogta Harry. – De ők ragaszkodtak egy babalátogatásra!

- Ne morgolódj!- szóltam rá, egy kedves mosollyal az arcomon. Egyáltalán nem bántam, hogy megakartak látogatni. Harry beállt az udvarba, majd kivette Faith hordozóját a kocsi hátsó üléséről, míg én ismét a csomagokat kaptam fel. A vőlegényem letette a betonra a hordozót, majd elvette tőlem a táskát.

- Vedd ki!- bökött mosolyogva Faith felé, aki édesen nyújtotta felém a csöppnyi kezét. Elmosolyodtam rajta, majd kivettem. Harry felvette a hordozót is a földről, majd utánam eredt. Gondoltam, hogy Lily- ék is itt lesznek, hiszen csak a legjobb barátnőmnek van kulcsa a házunkhoz. Mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, Lily tette meg ezt helyettem, ezzel halálra ijesztve engem.

- Sziasztok!- mosolygott a barátnőm. – Had fogjam meg!

Kiskutya szemekkel nézett rám, én pedig anélkül is átadtam volna neki a kislányom, aki édesen tanulmányozta a környezetét. Lily boldogan ugrált be a nappaliba.

- Kicsim óvatosan!- hallottam meg Louis hangját, amint beléptem az előszobába. Harry követett, majd gondosan bezárta az ajtót maga után. Levettem a cipőm, amihez szerencsére nem kellett lehajolnom, mivel egy egyszerű topánka volt. Miután a dzsekim felakasztottam, Harry nagy tenyerét éreztem a derekamon. Megfordultam a kezei között, majd a karom a nyaka köré fontam, miközben ő szorosabban húzott magához. Az arcomon éreztem meleg leheletét, amitől a hasamban a pillangóim feléledtek, majd mikor a szája az ajkaimra tapadt készültek kitörni a bordáim közül. Nyelvünk vad táncba kezdett, mígnem egy ismerős, ám rég nem hallott hang zavart közbe ebbe a tökéletes pillanatba.

- Nemkellene ilyen hamar még egy gyerek...