Összekuszálva [Befejezett]

12.rész

Vettem egy mély levegőt majd beléptem utána.

-Hello!-kiáltotta el magát.

-Szia kicsim! A konyhában vagyunk!
Míg kiértünk a konyhába alaposan körbe tudtam nézni. Nagyon szép házuk van. Mindenfelé képek Nikiről,rajzok,oklevelek.

-Nagyon szép házatok van.-súgtam oda neki,mire elmosolyodott.
A konyhába érve levert a víz,főleg mikor megláttam,hogy milyen sokan vannak.

-Nahát keresztanyu ti itt? És Kitti? Sziasztok!-borult a nyakukba,hogy üdvözölje őket.

-Khm,szeretném bemutatni nektek Fannit. A barátnőmet.-ugrott vissza mellém,majd megszorította a kezem miközben büszke mosoly terült szét az arcán.

-Öhm,jó estét. Debreceni Fanni vagyok.-mutatkoztam be szégyenlősen.

-Huh!-állt fel Niki anyukája-Üdvözlünk Fannika. El sem tudod képzelni mióta várjuk,hogy személyesen is megismerhessünk.-állt elém mosolyogva-Akkor ti most együtt vagytok?-fordult izgatottan Niki felé.

-Igen!-bólintott kicsattanó örömmel a hangjában. Mint egy kislány. Nagyon aranyos volt,még én is elmosolyodtam rajta.

-Jaj de rég várunk már erre!-borult a nyakamba Niki anyukája. Először nem tudtam mi reagáljak,de végül visszaöleltem.

-Na de ne álljatok ott gyerekek!-állt fel most már Niki apukája is- Gyertek üljetek le!

-Igen,igen gyertek üljünk le!-mondta Niki anyukája szipogva, miközben az asztal felé tolt minket.

-Kérsz valamit enni,inni Fannika? Jaj amúgy de modortalan vagyok. Lévai Anita Niki anyukája. Szóval kérsz valamit?-kérdezte.

-Nem,köszönöm szépen.-ráztam a fejem.

-Biztos? Narancslé? Vagy van itthon tea is. Meg csokis süti. Vagy ha mást szeretnél szólj csak nyugodtan,leszaladok a boltba vagy...

-Anya!-szakította félbe Niki-Ne erőltesd! Mondta,hogy nem kér semmit.

-Jól van kicsim persze,csak szeretném ha kényelmesen érezné magát.-tördelte zavartan a kezét.

-Anita tényleg. Ha kér valamit szól majd,igaz?-kacsintott rám Niki papája-Egyébként Balogh Róbert,Niki édesapja. Anita te pedig gyere ülj le,ne hozd kellemetlen helyzetbe szegényt.

-Jól van. Ne haragudj,ha kell valami csak szólj.-felelte zavartan.

-Semmi baj.-mosolyogtam Anitára-Egy pohár narancslé tökéletes lesz.

-Máris!-vidult fel,majd elém rakott egy pohár hideg narancslevet,ami bevallom jól esett. Észre sem vettem,hogy ilyen szomjas vagyok.

-Köszönöm szépen.

-Nem tesz semmit,ha szükséged van még valamire csak szólj.-kacsintott rám.

-Én Lévai Krisztina vagyok, Nikike keresztanyukája,ő a férjem Szabó László,Nikike keresztapukája.

-Hello!- szólt közbe Niki keresztapukája.

-Én pedig Szabó Kitti vagyok,Niki unokatestvére.-mutatkozott be a mellettem ülő lány is.

-Hello!-biccentettem mosolyogva.

Az este további része lazán telt. Bár ennyit még soha nem beszéltem folyamatosan,főleg nem magamról. Elmeséltem,hogy anya Németországban dolgozik ezért ritkán látjuk. Azt,hogy emiatt én és a testvéreim keresztanyukámmal és az uncsimmal élünk. Meséltem arról,hogy apa lelépett és azóta nem is hallottunk felőle. Aztán persze kaptam még egy csomó kérdést. Például,hogy cigizem e,szoktam e bulizni,inni. Próbáltam e ki már a drogozást. Megkérdezték eddig kb. hány barátom volt. Meg még ezekhez hasonló kérdéseket. Nikin láttam,hogy a végén már sokkal idegesebb volt,mint én. Szerintem legszívesebben felborította volna az asztalt a kérdések hallatán,úgyhogy inkább végig fogtam a kezét,néha pedig mikor láttam,hogy igazán felhúzta magát megszorítottam,hogy nyugi. Bár voltak tényleg húzós kérdéseik,mindre türelmesen és mosolyogva válaszoltam. Összességében pedig jól éreztem magam. Beszélgettünk egy csomót. Meséltek Niki gyerekkoráról,hogy milyen makacs volt. Jót nevettünk a sztorikon,bár Niki nem igazán élvezte. A feje szinte lángolt,úgy elpirult.

-Köszönöm ezt a remek estét. Örülök,hogy megismerhettem magukat.-álltam fel induláshoz.

-Mi köszönjük neked,hogy eljöttél. Nagyon rég vártuk már,hogy megismerhessünk.-álltak fel Anitáék is.

-Őszinték leszünk veled. Mikor Nikike kicsi volt,álmomban sem gondoltam volna,hogy így fog alakulni. Nem épp ilyen életet képzeltünk el neki. De most,hogy rátok nézek elfog a büszkeség. Jobb életet el sem tudnék képzelni az én egyszem lányomnak. Istenem,hogy megnőttél. Végre boldog és ez a te érdemed Fanni. Köszönjük.-mondta elérzékenyülten Robi-Egy dolgot kérek tőletek. Vigyázzatok egymásra.

-Igen,egyet értek Robival.-bólintott Anita is mosolyogva.

-Ígérem vigyázni fogok a lányukra. Minden erőmmel azon leszek,hogy minden egyes percben boldoggá tegyem őt.-öleltem át Niki szüleit.

-Most már indulnom kell. Örülök,hogy megismerhettem önöket is.-köszöntem el Niki keresztszüleitől is.

-Részünkről az öröm.-biccentett Laci.

-Örülök,hogy megismerhettelek.-nyújtottam a kezem Kittinek.

-Én is. De aztán tartsd be az ígéreted.-lökte félre a kezem mosolyogva,majd jó szorosan átölelt.

-Ígérem. További jó estét,jó éjszakát majd.-indultam Nikivel az ajtó felé.

-Neked is,aztán gyere majd sűrűbben.-biccentett mosolyogva Robi.

-Igen. És biztos nem viszel semmit? Sütit vagy..

-Anita!-szólt rá Niki papája.

-Nem,köszönöm tényleg.-feleltem nevetve-Viszlát!-intettem majd Nikivel elindultunk kifelé.

-Pfú ez ultraciki volt. Ne haragudj miattuk!-kezdte Niki mikor kiértünk az ajtón,úgyhogy fogtam és a tenyeremet a szájara téve elcsitítottam.

-Psszt! Egyáltalán nem volt ciki. Nagyon is jól éreztem magam. Bár volt pár húzós kérdés,de érthető. Köszönöm ezt a nagyszerű estét,tényleg. Nagyon jól éreztem magam.

-Szeretlek.-súgta, mikor levettem a kezem a szájáról,majd megcsókolt.

-Most megyek szerelmem. Jó éjt majd.-húzódtam el.

-Jó éjt majd. Később beszélünk még?-kérdezte izgatottan,mire elnevettem magam.

-Persze szerelmem,akkor beszélünk amikor csak akarsz.

-Lehetséges,hogy egyre jobban szeressünk valakit?-csókolt meg újra.

-Szeretlek. Na indulok,jó éjt.-nyomtam egy puszit az orrára.

-Jó éjt.-csókolt meg utoljára,majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Sziaa!-integettem neki visszafelé menet közben.

-Szia!

Hazaérve mindenkinek feltűnt,hogy majd kicsattanok a boldogságtól.

-Mi újság Fannika? Merre voltál? És minek örülünk ennyire?-kérdezte mosolyogva keresztanya.
Na igen most jött az a rész,hogy elmesélem nekik Nikit.

-Mondani szeretnék nektek valamit.-komolyodtam el.

-Hallgatunk.-bólintott keresztanyám.