Megcsalva [befejezett]

∆ 7. ∆

Tegnap anya megkérdezte: érdekel a jövőd, kincsem? Csak meredten néztem magam elé, és gondolkoztam. Része vagy annak a jövőnek? Mert ha nem, akkor nem érdekel. Nem akarok olyan jövőben élni, amelyben te nem vagy. Mert te vagy a jövőm. Csak te lehetsz a jövőm.

Sokat gondolkoztam. Olyan rég már, hogy bőröd utoljára az enyémnek simult. Sokszor felidéződik bennem az a látvány. Amikor mosollyal ajkaidon őt csókoltad. Amikor lebuktatok, majd csak annyit vágtál a fejemhez: "Sajnálom, Miranda!" Összetörtél. De mégis csak annyit tudtál mondani, hogy sajnálod. Sajnálhatod is. Mert a kapcsolatunkkal együtt lett vége az életemnek és a boldogságomnak is. Elvitted a szívem egy óriási darabját.

Vissza akarlak kapni. De tudom, hogy nem lehet. Soha többé nem leszel már velem, igaz? Nem lennél velem boldog. Talán sosem voltál az. De én a felhők fölött 3 méterrel voltam. És nem tehettem róla, hogy ezt váltottad ki belőlem. Egyszerűen te voltál nekem a tökéletes. Te vagy a tökéletes a mai napig.

Tegnap eldöntöttem. Ha újra találkozunk, elbúcsúzom tőled. Úgy, ahogy kell. Aztán elbúcsúzom az életemtől is. Nem fogok félni. De nem fogok lemondani rólad, mindig veled leszek. Mert szeretlek.

Hiányoznék? Akár csak egy kicsit?

M.