Story Of My Life

Season 2. Chapter 8. (64.) Love You Goodbye

.::Melody Smith szemszöge::.

A bizonyos torokköszörülés hallatán Niall mellkasára tettem a kezem, majd finoman eltoltam magamtól. A megérzésem nem csalt, ezért nem volt meglepetés, hogy egy mogyoróbarna szempárba tévedt a tekintetem. Nem láttam benne mást, csak csalódottságot, és végtelen gyötrelmet. Csak most tudatosult bennem, hogy valójában mit is műveltem az előbb.

- Liam... én... meg tudom...- kerestem a megfelelő szavakat, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Semmi szükség rá, hogy megmagyarázd! Értem én!- mondta, azzal sarkon fordult, kifelé indult. Nem hagyhattam, hogy kimenjen, hiszen, ha most kiteszi a lábát azon az ajtón, úgy sétál ki az életemből.

- Várj!- szaladtam utána, mire ő felém emelte a fejét. – Én... Nem tudom, mit mondjak! Én csak...

A könnyeim megakadályozták, hogy befejezzem. Keserves zokogásban törtem ki. A kezem az arcom elé temettem, de ekkor két ölelő kar fonódott körém.

.::Liam Payne szemszöge::.

Igazából mélységesen megbántottnak éreztem magam, szerintem jogosan. Én tudom a legjobban, mi áll a háttérben, tudom, hogy Melody még mindig szereti Niall- t. Próbálta elfelejteni, megjegyzem nem sok sikerrel. Nagyon jól tudtam, min is ment keresztül, hiszen pár hónapja, mikor szakított velem, valahogy én is így érezhettem magam. Most itt állt előttem életem szerelme, és tudtam, hogy el kell engednem, hiszen ez a kínlódás senkinek sem jó. Az pedig elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk Niall- ékkal, az pedig nem állapot, hogy minden egyes találkozáskor ilyen állapotba kerül.

Melody keservesen zokogott előttem, így nem tudtam mást tenni, csak átöleltem reszkető testét. A sírástól piros szemekkel nézett fel rám, mire én letöröltem egy könnycseppet gyönyörű arcáról.

- Mi lenne, ha ez közöttünk véget érne!- ejtettem ki a következő szavakat a számon. Nehezemre esett kimondanom, és nagyon ügyeltem a megfelelő szóhasználatra, nehogy még jobban megbántsam. Arca még jobban eltorzult, a szemébe, pedig ha ez egyáltalán lehetséges, még több könnycsepp gyúlt össze. Nem akartam ezt tenni, de muszáj volt. – Te egy gyönyörű, és csodálatos lány vagy, de ez már nem állapot, sajnálom.

Hangom néha elcsuklott, de tartottam magam. Melody nem válaszolt. Átöleltem, majd egy puszit nyomtam a hájába. Átnéztem a válla felett, egyenesen Niall- ra, aki szomorúan figyelt minket.

- Vigyázz rá!- tátogtam.