2.-Átlagosan telt.

500 41 6
                                    

A szüleim szégyelnek engem, ez ma bebizonyosodott mikor is apa mosolyogva ugrott az étkező asztalhoz ahol kivételesen most én is ott ültem. Kacagva jelentette be hogy a vállalkozása megnyert egy pályázatot és ennek örömére a vállalat elég nagy summát szakasztott. Apa vett repülőjegyeket Buenos Airesbe, Argentínába.
-Ezt el sem hiszem!-sikongva ugrott fel az asztaltól majd tépte ki apa kezéből a jegyeket.-Ez csak három jegy...huhuuu valaki itthon marad.-nevetett a nővérem Jessie.
-Én miért nem mehetek?
-Szerinted neked kijár a szórakozás?
-Sze..szerintem igen.
-Rosszul gondolod!-förmedt rám anya.
-Miért, szerintem én...én igen is megérdemlem.
-Tudod mit érdemelsz Rosette?-már ellent sem állva hagytam hogy megüssőn.-Ezt érdemled csak!-újra felém indult keze. A nővérem nevetett apa pedig sóhajtva fordult el felőlem.
-Felmehetek?
-Takarodj.-felelte gyülőlettől fröcsögően majd a székemre rúgott amitől én mint valami baba a földre borultam. Az arcom megint össze találkozott a padlóval, rég láttalak jó barátom! Össze kapartam magam és felrohantam a fürdőbe. Az arcom vörös anya erős ütéseitől, a szám felszakadt a padló ölelésétől a szemem pedig véres volt az álmatlan éjszakák miatt.-Bárcsak meghalnál.-suttogtam a tükörképemnek.
Gyorsan letúsoltam majd befutottam a szobámba ahol bezuhantam az ágyba, magamra rántottam a takarót és próbáltam álomba kényszerülni. A szempilláimat egyre nehezebbeknek éreztem, a szemhéjam leragadt az álom pedig elragadt.
Ott ül valaki a szakadék szélén, ugrani készül, nem látom őt de mégis felé visz a lábam. Lassan már ott vagyok mellette de még mindig rejtély számomra hogy ki ő, csak ül ott a lábát a semmibe lóbálja s közben hallkan dudorászik. Ne tedd!-óvatosan a vállához érek mire ő hátra kapja a fejét, a képmásommal találom szembe magam, elmosolyodik, lehunyja szemét majd a mélybe veti magát. Minden homályba borult, az eső ömleni kezd mintha dézsából öntenék.-Meg kellett volna mentened!-szól rám egy rekedten ijesztő, mély férfi hang. Szóra nyitom a szám de hang nem jön ki rajta csak tátogok mint egy hal. Egy alak jelenik meg körülötte köd áll.-Ments meg Rosettét!-feleli halkan..majd felém nyúl, a kezem megemelem már majd nem hozzá érek, mindjárt össze ér a kezünk..
-Rosette gyere le és csináld üeg a reggelit!-ébresztett anya rikácsolása. Kinyújtóztam majd sietősen lementem a konyhába.-Ideje volt már!-nyavalygott a testvérem.-éhen halok!
-Akkor talán legközelebb csinálj magadnak reggelit.
-Hogy mondtad?
-Úgy ahogy hallottad.-feleltem kicsit halkabban de már mindegy volt, a nővérem a falhoz passzírozott a torkomnál fogva. Úgy szorított hogy alig kaptam levegőt, vadul csapkodtam a kezét hátha enged több levegőhőz jutni.
-Akár meg is fojthatnálak ugye tudod? Anyáék megköszönnék nekem hogy eltettelek láb alól.-kacagott.-tudod mennyire gyülőlnek téged? Hát nézz magadra ki szeretne téged? Nincs mit szeretni benned! Egy nap lesz mikor sírni fogok miattad és az a nap a temetésed lesz. Olyan boldog leszek hogy megengedek magamnak pár könnycseppet, de addig is csinálhatod a kajánkat és lehetsz a család csicskása!-elengeded én pedig a földre csúsztam.-pont oda való vagy.-belém rúgott majd ott hagyott. Zokogva kuporodtam össze a padlón.
-Rosette szedd össze magad és állj neki szendvicseket gyártani!-kiáltott anya kintről. Szipogva felálltam majd neki kezdtem a reggeli készítésnek. Jessie szavai csengetek a fülemben, csak arra tudtam gondolni hogy igaza van. Semmit sem érek és semmi sincs bennem amit valaki szeretne. A könnyeimmel küszködve készítettem el majd vittem ki nekik az ételt. Senki sem köszönte meg csak nekiálltak enni.
-Apu, elmehetek ma Noelhez?-vigyorgott. Noel Jessie barátja és nem mondanám hogy szerelem mert nem az. Ez csak a szexről szól, semmi másról. Apa beleegyezve bólintott.
-Apa, én is el szeretnék menni Britannyhoz ha lehet.-mielőtt bármit mondhatott volna anya mérgesen bámult apára aki így nemmel felelt. Sóhajtva felmentem a szobámba leültem az íróasztalom elé és írni kezdtem mint már oly sokszor. Papírra akartam vetni az életem, az én történetem! Rég óta írom le a mindennapjaimat, egy percet sem akarok kifelejteni. Talán egyszer névtelenül elküldöm egy kiadóhoz.

„Vakszerencse. Egyszerűen csak el kell fogadni, és reménykedni, hogy akkor jön, amikor szükséged van rá."
-Adam Sternberg

Hello.❤
Ne felejtésetek el a szavazást és a megjegyzés hozzá fűzését!
Xo..Wayne.

Az élet árnyékában◀▶Donde viven las historias. Descúbrelo ahora