Na sziasztok
Ez a történet egy 18éves tinédzser lány életéről fog szolni aki hogyan szeret bele az elképesztően dögös Harry Stylesba és hogy ehez a kapcsolathoz milyen megpróbáltatásokon kell túl esnie. Ez a történet telis tele lesz hazugsagokkal s...
Liam szomorúan tekintett rám. Láttam hogy nem jó hírekkel szolgált.
-Sajnos már lassan több mint egy éve nem beszélünk.-jelentette ki.
-Mi az hogy nem beszéltek? Hiszen ti legjobb barátok voltatok. Hogy szakadt ez meg?-kérdeztem szomorúan de mégis felháborodottan.
-Nem tudta feldolgozni azt hogy elmentél. Annyira szeretett téged hogy nem bírt nélküled meglenni. Elköltözött a szüleitől,hiszen ott voltatok a legtöbbet és nem bírt ott lenni mert minden zúg te rád emlékeztette ahogy a szülei is. Ezért inkább elköltözött és megszakította velük a kapcsolatot ahogy velem is és Larával is. Párszor véletlenül össze futottunk,de akkor sem voltunk már olyanok mint régen. Vic neki te voltál a mindene. De sajnos arról nem tudok semmit hogy most mit érez.
Ahogy ezeket hallottam nem bírtam megállni a sírást. Rossz volt ezt hallani. Nem kellett volna elmennem. Tönkre tettem annak az embernek az életét aki a legjobban szeretett és akit énis ugyanugy szerettem.
Megkértem Liamet hogy most estére hadjanak magamra,egyedül szerettem volna lenni és egy kicsit megnyugodni. De a könnyeimet nem tudtam vissza tartani,ezért sírva aludtam el az nap.
**MÁSNAP**
Reggel arra keltem hogy a napsugarak bevilágítanak az ablakomon. Csoda szép napunk volt. Gyorsan kipattantam az ágyból befutottam a fürdőbe és rendbe hoztam magam. Felkaptam egy kényelmes ruhát és le is mentem Liamhez és Larához akik a konyhában tevékenykedtek.
-Felkeltél az álomszuszék-üdvözölt Liam miközben Lara rám mosolygott
-Igen.-röhögtem el magam.
Gyorsan bekaptuk mind a hárman a pirítósunkat majd mindenki ment a maga dolgára
Én megint ugyanugy mint tegnap be mentem a városba és beültem egy kávézóba.
**Harry szemszöge**
Ma reggel csodásan ébredtem a puha ágyamban. A mai nap éppen szabadnapom volt ezért úgy döntöttem hogy elmegyek egy kicsit sétálni a városba.
Miután megittam a kávémat felöltöztem beültem az anyós ülésre és a város felé vezettem. Leparkoltam a szokásos helyemre a kávézó elé, majd elmentem parkoló jegyet venni. Miközben sétáltam az autómata felé betekintettem a kávézóba és alig hittem a szememnek.
Ott volt Vic... Teljesen úgy nézett ki mint ő. Míg őt bámultam megcsörrent a telefonom. Megnéztem hogy ki lehet az, de persze hogy Rebeca zavarta meg a pillanatot. Azt kérdezte hogy hol vagyok. Gyorsan válaszoltam neki de mire vissza néztem a kávézóba, ELTŰNT.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Áá biztos csak halucináltam. Ilyen gyorsan nem tűnhetett el. Nem hiszem el. Ennyire hiányozhat? Hogy már képzelődöm is?-gyötörtem magam kérdésekkel.
**Vic szemszöge**
Miután eljöttem a kávézóból arra gondoltam hogy felkeresem Harry szüleit hátha ők tudnak valamilyen információt mondani hogy hol találom Harryt.
Mikor a házhoz értem bekopogtattam.
Harry anyukája nyitott ajtót.
-Jónapot Mrs Styles.-mosolyogtam rá.
-Uristen Vic? Te jobban vagy? -sírta el magát.
-Igen hála istennek igen.
-Gyere csak be kislányom. Minek köszönhetem a látogatásod?
-Hát hallottam Liamtől hogy Harry önökkel is megszakította a kapcsolatot mikor elmentem.
-Igen,sajnos nem tudta feldolgozni hogy elmentél. Ezért el is költözött és hát elég ritkán is találkozik velünk.
-Nagyon szomorúan hallom ezt. De viszont azért jöttem hogy nem tudna nekem segíteni hogy hol találhatnám meg? Mindenképpen találkozni akarok vele. Ő miatta jöttem vissza.
-Hát már régebben felírta nekem a lakása címét hogy majd megtudjuk látogatni a későbbiekben,mindjárt meg keresem azt a kis cetlit.
Mikor megtalálta a kezembe nyomta és megölelgetett.
-Sok szerencsét. Keresd meg az én egyetlen fiamat és hozzátok helyre a dolgokat.-súgta a fülembe majd el is köszöntünk egymástól.
Gyorsan haza mentem hogy elmeséljem Liaméknek a nagy hírt hogy meg van Harrynek a címe.
