Összekuszálva [Befejezett]

18.rész

Niki szemszöge:

Másnap reggel kicsattanó boldogsággal ébredtem. Ráadásul rég nem keltem már ilyen kialudtan. Az első gondolatom egyből az volt,hogy írok Fanninak.

Jó reggelt Szerelmem! 7:30ra ott vagyok érted. Ha lehet ne 7:40kor indulj. Szeretlek! ~N~

Épp nekiálltam volna készülődni,mikor a telefonom rezegni kezdett az asztalon.

Jó reggelt. Káosz van. Lehetetlen,hogy elkészüljek 7:30ra. Nem jössz inkább át? ~F~

Úr isten,azt írta menjek át! Naná,hogy megyek.

10 perc és ott vagyok. ~N~

Őrült tempóban kezdtem neki a készülődésnek,10 perc múlva pedig vadul remegő szívvel csengettem be életem értelmének az ajtaján. Pár pillanattal később ott állt egy szál törölközőben. Gyönyörű volt,engem pedig elfogott a vágy és finoman az előszoba falnak lökve kezdtem vadul falni édes ajkait.

-Szi..szi..szia.-lihegte elválásunkkor.

-Gyönyörű vagy.-simítottam végig csupasz combján,majd egyre feljebb haladva kezem megállapodott formás fenekén-És ész veszejtően szexszi. -morogtam a nyaka csókolgatása közben,mire alig hallhatóan felnyögött én pedig mosolyogva csókolgattam tovább.

-Khm.- tolt el magától-Itthon vannak a kicsik. És amúgy is készülődnöm kell különben elkésünk.-közölte,majd beindult a szobájába,mire visszarántottam magamhoz. Háttal álltam nekem miközben a nyakát csókolgattam. Szorosan tartottam,de valahogy mégis meglógott,mire hangosan felmordultam ezzel kifejezve nemtetszésemet. Míg végigmentünk a folyosón egyfolytában húzta az agyam. "Véletlenül" mindig lecsúszott a törölköző róla,majd gyorsan fel. Alig bírtam magammal,majd megölt a vágy,hogy letépjem róla azt a rongyot.

-Egy gaz csábító vagy.-téptem le róla végre,majd végigfektettem az ágyán.-Hmm,nekem így jobban tetszel.-morogtam a fülébe,majd a nyakától kezdve végig csókolgattam tökéletes testét.

-Kész..készülnöm kell.-nyögte,mire hangosan felnevetettem.

-Mi lenne-csókoltam meg-ha nem mennénk suliba?-néztem rá bociszemekkel.

-Oltári nagy balhé.-nyomott egy utolsó puszit a számra,majd kiszabadította magát alólam és a szekrényéhez lépett. Útközben újra magára csavarta a törölközőt,mire mögé léptem és finoman leszedtem róla.

-Nem kell ez.-búgtam a fülébe, majd újra csókokkal halmoztam el a nyakát,mire kissé félredöntötte a fejét,hogy jobban hozzáférjek.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe,majd finoman beleharaptam a nyakába és szívni kezdtem.

-Sssz ennek nyoma lesz.-sziszegte mire még jobban szívni kezdtem.

-Így ni. Most már megjelöltelek. Az enyém vagy.-toltam el magamtól,hogy jobban szemügyre vehessem a mesterművem,mire megforgatta a szemeit,visszahúzott magához és kicsit sem finoman beleharapott a nyakamba,aztán szívni kezdte. Baromira élveztem,többször is felnyögtem miközben a testét simogattam.

-Na, te pedig az enyém vagy!-vigyorgott mikor elhúzódott,hogy jobban megnézze mit művelt.

-Ez sokkal jobban látszik,mint a tiéd.-vigyorogtam én is és megcsókoltam.

-Még szép. Én vagyok a főnök te pedig az ÉN rabszolgám!-külön kihangsúlyozta az én szót,mire hangosan felnevetettem és letérdeltem elé.

-Úrnőm,esküszöm rabszolga életemre hű alávetetted leszek. Szívem csakis a tiéd,a kezedbe adom életem.-igyekeztem minden erőmmel a szerepemben maradni,de majd felrobbantam a visszafojtott nevetéstől.

-Nos,állj fel szolga!-mondta komoran de az ő szeme is szinte könnyezett már. Az ajkamat lebiggyesztve álltam fel,mire kitört belőle a röhögés és a nyakamba ugrott. A hirtelen ugrásától elvesztettem az egyensúlyom és vele együtt hátraestem.

-Auch,ez fájt Királylány!-nyöszörögtem nevetve.

-Majd megmasszírozom neked.-vigyorgott.

-Ez egyértelmű volt.-mondtam, mire megforgatta a szemét és mosolyogva megcsókolt.

Egy darabig még így feküdtünk aztán nagy nehezen felkászálódtunk. Én bepakoltam neki majd leültem az ágyára és onnan néztem ahogyan öltözik. Majd beleőrültem,úgy kívántam. Mikor észrevette mindig lentebb csúszott róla a törölköző,persze "véletlenül",mígnem már a földön hevert,ő pedig ott állt meztelenül a szekrény előtt.

-Egy dög vagy.-mordultam fel,mire elnevette magát.

Lassan sikerült felöltöznie,úgyhogy indulhattunk a suliba.

-Niki!-állt meg a sarkon,mire visszafordultam és megálltam vele szemben.

-Mi baj?-kérdeztem az arcát fürkészve.

-Mit csináljunk? Úgy értem én nagyon szeretném felvállalni a kapcsolatunk,de ha te nem..-nézett rám óvatosan hatalmas szempillái alól.

-Fanni.-szóltam lágyan arcát tenyereim közé fogva- Két éve várom,hogy az enyém legyél. Örömömben legszívesebben világgá kürtölném,hogy végre összejöttünk. Tényleg legszívesebben megafonnal kiabálnám mindenfelé,hogy Debreceni Fanni bizony az enyém! Még szórólapot is osztogatok ha kell. A világ legboldogabb és legszerencsésebb embere vagyok,mert az enyém vagy. Engem egyáltalán nem érdekel ki mit gondol. Csak az a fontos,hogy szeretlek.

-Én is szeretlek.-csókolt meg,majd kézen fogva továbbmentünk az iskola felé. Az ismerősei már ott voltak és kiabálva üdvözölték. Én néma csendben mentem mellette,kissé ideges voltam azért.

-Sziasztok!-köszönt,majd mindenkit megölelt.

-Helló!-szólt az egyik barátnője-Ő ki?

-Ez itt Balogh Nikolett.-szökkent vissza mellém-A barátnőm.-mondta,miközben megfogta a kezem.

-Úgy a barátnőd?-kérdezték döbbenten.

-Igen.-felelte és szájon csókolt.

-Tyű!-mondták egyszerre-Ez tök király!-szólalt meg az egyik srác, mire mindenki felnevetett.

Ezután mind gratuláltak és bemutatkoztak nekem. Voltak akik még meg is fenyegettek,hogy bánjak rendesen Fannival,különben bajok lesznek.Ha tudnák hogy az életem adnám ezért a lányért. Még egy darabig beszélgettünk, aztán bementünk.

A hírek gyorsan terjednek,első szünetre már mindenki tudott rólam és Fanniról. Többen is odajöttek gratulálni nekünk,miközben minden szünetben elkísértem őt az óráira. Egész nap kézen fogva járkáltunk. Dominik nem volt iskolában,de azt hiszem jobb is. A haverjai mind rosszallóan néztek ránk,volt aki be is szólt,de nem vettünk tudomást róluk. Suli után megvártam Fannit és együtt indultunk haza. A háza elé érve még beszélgettünk,majd elbúcsúztam.

-Mennem kell szerelmem,mert edzésem van.-mondtam lehangoltan.

-Hey!- emelte meg a fejem mosolyogva-én itt fogok várni rád.-nyomott egy utolsó puszit a számra.

-Szeretlek.-suttogtam
,mikor elváltunk.

-Én is. Na menj,le ne késd az edzést! Legyél jó formában nekem!

-Igenis Királylány!

-Na szia.-csókolt meg még egyszer és elindult fel a lépcsőn. Az ajtóban még visszaintegetett,majd bement. Nagy nehezen összeszedtem magam,és elindultam én is edzésre. Sosem éreztem még ennyire,hogy semmi kedvem ehhez az egészhez. Szívesebben lettem volna inkább egész délután Fannival,de persze tudom,hogy úgy sem ment volna bele. Tiszteletben tartja a magánéletem. Ahogyan azt is tudja,hogy a kézilabda évek óta része az életemnek. Tulajdonképpen az életem. Illetve volt egészen eddig. Ma már kizárólag csak Fanni az életem,az egész létem értelme.