Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

65.Az avató bál vége, vagy csak most kezdődik?

Robin kezét éreztem meg derekamon.

-Na? Hogy tetszik az avató?-kérdezte mögöttem. Ránéztem és mosolygott, mint egy kisfiú az oviban.

-Nem ismerek senki. Te előbb eltűntél. És szinte minden tekintett, követi minden lépésem. Főleg a drága anyátoké.-nevettem. Nem nagyon vagyok szimpatikus neki.. Vagy csak az anyám miatt?

-Ő mindig ilyen.-szólt közbe David.-Elrabolhatlak?

-Már megtettétek nem?-viccelődtem, hogy nem önszántamból vagyok itt.

-De.. De most egy táncra gondoltam.-mosolygott. Nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam ajánlatát.

Bevezetett a terem közepére és elkezdtünk táncolni. Legalább is ő.. Én bénáztam.

-Látom, nem nagyon tudsz táncolni!-viccelődött.

-Nem volt szokásom otthon tánc leckéket venni!-védtem meg magam.

-Nem kell veled törődnöd.. De mindenki minket néz.-nézte végig a szemem.-Ne pillants oldalra! Végig a szememet figyeld és akkor nem jöhetsz zavarba, mert akkor rátennél egy lapáttal..-mondta.

-Mégis mire?-kérdeztem.

-Így is féltékenyek.-mosolygott.

Mikor vége lett a zenének, csak akkor vettem észre, hogy időközben csak mi ketten maradtunk a "táncparketten". Vagyis.. A terem közepén. Mindenki minket nézett. David meghajolt, rá egy pár másodpercre észbe kaptam és követtem. Lesétáltunk, vissza Robinhoz, aki vigyorgott.

-Ennyire jót még nem nevettem! Fantasztikus.. David, te kihoztad belőle.. Hogy mondjam.. Önmagát.-nevetett.-És te hercegnő.. Jó hogy nem láttuk a lábad mert párszor rá léphettél a partneredére!-szakadt a nevetéstől.

-Hé! Állj le!-utasította David.-Még a végén bajod lesz belőle!

-Van egy lovagod már itt is? Liba..-köpte a szavakat felém. Még hogy liba??

Miután Robin elment, David megölelt. Semmi bajom nem volt. Megszoktam, hogy engem csak szidni lehet. Máskor sem akadtam ki ezen. Nem szóltam vissza.. Tudtam, hogy ilyenkor nagyobb kárt csinálnék azzal, mint hasznot. Így is rajtam fog csattani az ostor, ha az Anyjának mind ezt elmondja.

-Nyugodj meg.-mondta.

-Nyugodt vagyok.. Csak.. Mindjárt.. Megfojtasz!

-Bocsi-engedett el.-Miért nem öleltél vissza??-duzzogott.

-Nem szoktam mást ölelgetni. Magamat se..-nevettem.

-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem.

El húzott a cellámig, majd előre engedett. Leültem az ágyra. A magassarkút levettem, mert már.. "Kissé" fájt benne a lábam. Hátra dőltem és majdnem bealudtam mikor hullámozni kezdett az ágy, azzal jelezve, hogy valaki leült mellém.

-Mit csináljunk?-kérdezte. Látom unja a fejét..

-Aludjunk? Hulla fáradt vagyok!!-nyafogtam.

-Aludhatsz.. Nekem muszáj volt kipihennem magam a bál előtt. Ezért mentél az öcsémmel és nem velem. Hogy tudjak rád vigyázni este..-válaszolta.

-Ahhoz sincs kedvem, hogy átöltözzek..-ültem fel.-Most vettem észre, hogy te nem is vagy olyan, mint a családod!-jöttem rá. Oh.. Sherlock újra nyomoz!

-Csukd be a szemed!-utasított. Úgy tettem, majd hallottam egy ajtó nyílást, majd becsukódást.-Kinyithatod!

Előttem állt, kezében egy rózsával. Hirtelen egy szó sem jött ki a számon.

-Én.. Hű.. Nem tudom mit mondjak.-igen, jobbat nem tudtam kitalálni.

-Nem is kell!-mosolygott.-Csak csókolj meg!

Ennek a résznek itt lenne a vége. Tudom.. Ássam el magam stb stb stb. Ilyen kis gonosz egy törpét, mint amilyen én vagyok..😊😂😂 Mellesleg, ugye milyen jól passzol a kép az eseménnyel?