Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡6.♡

*Ashton F. Irwin*

Segítettem Lukenak plakátot csinálni. Sokkal jobban élveztem ezt minthogy most ott pózólgassak...boxerban. Még kicsit fel is szabadultam és nevetgéltem is ami nálam mint említettem elég ritka. Szóval ja.

Megrajzoltam neki, már csak ki kell színeznie olyanra amilyenre akarja. Szóval még most is itt vagyunk és nézem ahogy színez. Olyan kis aranyos ahogy belemerült a színezésbe. Mint egy kisfiú aki kifestőzik. WTF? Már megint ilyen gondolataim vannak. De hát ha egyszer ilyen kis aranyos. Na mindegy

-Ne nézzél már! Bénán színezek!-mondta zavartan mire a pulcsiját a fejemre dobta.

-Szerintem tök cuki-nevettem fel miközben levettem a pulcsit a fejemről.
Nem tudom mióta de mostanában először érzem magam ilyen jól. Asszem már három ève nem nevettem semmin. Nem volt okom a nevetésre. Anyám is mindent megtett ,hogy jó kedvem legyen de hát ez most nem jött be neki. De Lukenak furcsa mód igen. Talán azért mert nem utál és...össze akar velem barátkozni. Furcsa ez nekem és nem tudom ,hogy valaha is meg fogok e neki nyilni de azt tudom ,hogy legalább valakinek számítok akármit is.

-Nem cuki! Te profi vagy de én meg szar vagyok. A rajztudásom kimerült a pálcikaembernél.

-Az lehet de te meg zenész vagy szóval meg se szólaljá' hanem csináld azt a szart-mondtam ellent mondást nem tűrően majd folytatta a színezést.

-Igen de szar hangom van.

-Énekelj!

-Mi? Nem!-vágta rá egyből. Felsóhajtottam majd kikaptam a kezéből a ceruzát. Elővettem a másik cerkát és elkezdtem egy ritmust dobolni az asztalon. Ritkán villogtatom a dobolási tudásom szóval most egy ritka alkalomnak a részese lehet.

Furcsálva néztem rá de én csak felhúztam a szemöldököm mire vette egy nagy levegőt és elkezdett egy dalt.

Youn love clothes chapter.....

....lonely like a castaway

Nem tudom mi ez de tetszik és még ,hogy szar a hangja. Nagyon jó hangja van. Miközben doboltam ,hallgattam ,hogy színezés közben énekel. Meg se kell erőltetni magátn ,tisztán énekel és nagyon néha volt benne hamis hang de hát az mindenkivel előfordulhat. Nem tudom ,hogy most random találta ki a dal vagy csak én találtam el ritmust, nem tudom de tetszett. Tökéletesen leirta a lelki világom ,hogy milyen magányosnak lenni és elveszettnek.

Nemsokára vége lett a dalnak és én is megálltam. Színezett tovább de mostmár csendben. Még mindig aranyos volt ahogy teljesen főlé hajolt és szinte már rá feküdt annyira koncentrált.

...

Este rá se néztem a szobatársaimra mert most nagyon be vagyok rájuk rágva. Luke megint átjött de nem Kevinhez ami meglepett. Hozzám jött és áthívott aludni. Vonakodtam mert nem is tudom. De aztán most ő nyerte meg a csatát és átmentem a szokásos nagy pulcsimba és a tornacsukás mamuszomba. Most mindenki ott van szóval a földön alszok mert ,hogy azon a kis ágyon aludjak Luke-kal az kicsit kínos lenne.

-Ash ne aludj már a földön!-mondta majd az ágyára rakta az ágyneműmet.

-Luke...kicsi ez az ágy-motyogtam zavartan.

-Nem baj. Nem vagyunk buzik szóval mi itt a baj?-na jó ez igaz. Hangosan felsóhajtottam majd bebújt a fal mellé és én meg mellé feküdtem. Elég szűkös és csak kicsit volt zavarba.
Próbáltam aludni mivel hamar korán kell kelnünk mind kettőnknek.
Nagynehezen de álom jött a szememre.

...

Mit ne mondjak reggel most hamarabb keltem mint Luke és... csak kicsit volt félreérthető az a póz ahogy voltunk. Én háttal voltam Lukenak és ő meg a fejét a hátamba furta. Keze lazán a derekamon és csak nagyon kicsit volt félreérthető a dolog. De az még tett zavaromra egy lapáttal amikor közelebb kúszott és megszorított. Nagyon remélem ,hogy a szobatársai nem létják de hál istennek még alszanak.

-Jó reggel Ash-dünnyögi Luke a reggeli kómába és még nem esett le neki ,hogy ,hogy is fekszünk.

-Neked is.-motyogtam vöröslő arccal.

-Hm...jó izmos hasad van-suttogja ahogy kezét a hasamon járatta.

Mi a szar?!?! Mit csinál? Tuti a reggeli kábulat. Igen!!! Csak reggel van és csak beszél össze vissza!
Megfeszül a testem érintése alatt.

-Hm...beszartál mi?-nevete a reggeli dörmögős hangján-Nyugi csak szivatlak-ült fel majd nyújtózott.

Arcom vörösebb volt mint a paradicsom és inkább én is fel ültem. Pulcsim lehúztam és kapucnit a fejemre húztam, fogtam az ágyneműm és vissza battyogtam a szobámba.

***