Caleb a 4-ik csengésre vette fel:
-Mi van?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Neked is,szia.-mondtam neki,unottan.
-Na,mondd már.Nincs időm rád.
Erre összeráncoltam a homlokom és ezt mondtam :
-Mégis,mi dolgod?-kérdeztem a nevetésemet visszatartva.
-Hát,tudod...-habozott.-Az titok.-mondta ki végül.
-Aha,szóval semmit.-mondtam nevetve.
-Alison,miért hívtál?
-Hát azért,hogy nincs kedved egyet beszélgetni.
-Ha jól tudom,ma jól leoltottál, hogy szálljak ki az életből.-mondta duzzogva.
-Caleb,itt vagyok a házatok előtt.Úgyhogy ne mártírkodj nekem és húzz kifelé a ház elé.
-Jaj,szörnyű vagy.-mondta megadva magát .
-Tudom mondták már.Siess.-mondtam vigyorogva.
Caleb 2 perc múlva már kint volt nálam.Közelebb jött,megakart ölelni,de leállítottam,mire megszólalt:
-Oké,vettem a célzást.Gányának nem tetszene.-mondta ki.
-Caleb,mégis mi bajod van George-val??Az zavar hogy végre boldog vagyok?-kérdeztem idegesen.
-Na jó,ha tudtam volna, hogy ez lesz a téma,inkább fel sem veszem a telelfont.Jaj,csak lekellett volna tiltsalak.-mondta túldramatizálva a dolgot.
-Állj le.-mondtam nevetve.
-Alison,miért vagy kedves velem,azok után hogy így megbántottalak?
-Caleb,nem tudom, biztos valami elmezavar.-mondtam a fejemet fogva.
-Alison,most komolyan.
-Nem tudom.-mondtam őszintén.
-Rendben.Most Te jössz.
-Hogy mi?-értetlenkedtem.
-Te is válaszoltál a kérdésemre,most Te is kérdezhetsz.-mondta artikulálva.
-Ja.Miért utálod annyira George-et?
-Azért,mert boldog vagy vele.Azért,mert nem velem vagy boldog.Azért,mert nem én mosolyogtatlak meg.Én csak fájdalmat okoztam neked,és emiatt szörnyen érzem magam.Meg hogy soha többet nem jön majd olyan lány mint Te.Egyszóval nem George-ra vagyok dühös,hanem magamra.-mondta.
Nem tudtam mit mondani,így csak álltunk egymás mellett míg végül meg nem szólalt Caleb:
-Na jó, figyelj,nem kell mondj semmit.Csak akartam hogy tudd.
-Caleb, nagyon jól esik ezt hallani és kapsz Te nálam jobbat.Mi sosem passzoltunk.-mondtam halkan.Caleb arca eltorzult,látszott rajta,hogy rosszul esett neki,amit mondtam.
Próbáltam menteni a menthetőt,de...:
-Nem úgy értettem.-mondtam.
-De igen,és igazad is lehet.Sőt igazad van.Mi soha nem illettünk össze.-mondta ki végül Ő is.
Ekkor éreztem azt,hogy Calebbel túl léptünk a múlton.
