Story Of My Life

Season 2. Chapter 13. (69.)

.::Grace Midelton szemszöge::.

A szüleim kitágult szemekkel meredtek hol a vőlegényemre, hol a kezében tartott kislányomra. Bármilyen más esetben örültem, ha Harry félmeztelenül van, de itt, és most nem ez volt a legjobb pozíció.

- Anyu, apu! Had mutassam be Harry Styles- t!- néztem a szüleimre, akik még mindig nem eszméltek fel a sokkból, főként anyukám, hiszen Harry a kedvenc énekese. – Harry, ők itt a szüleim!

Kínosan nagy volt a csend, senki sem mert megszólalni, mígnem anyu oldotta fel a szótlanságot.

- Beszélhetnénk?- kérdezte tám pillantva, mire csak bólintottam egyet. A konyha felé mutattam, miszerint vegyék arra az irányt. Engedelmesen elindultak a mutatott irányba, míg én hátramaradva fordultam oda Harry- hez.

- Ez meg mi volt?- kérdezte visszatartva a nevetést. – Anyukád miért nézett rám olyan meglepetten?

- Csak, hogy tudd, az egyik rajongód!- mosolyodtam el, miközben végigsimítottam a kezem a vőlegényem mellkasán. – Azt hiszem, jobb lesz, ha felhúzol egy pólót!

Elemeltem volna a felsőtestéről a tenyerem, de ő megakadályozta, azzal, hogy visszahúzott magához, és megcsókolt. Nem hagytam, hogy elhúzódjon a csók, mert a szüleim már vártak rám. Harry végezetül gyengéden beleharapott a számba, majd az utamra engedett. A vendégeink már a konyhában várakoztak, miközben körbekémlelték a terepet.

- Miért csaltad meg a vőlegényed magával Harry Styles- al? Miért nem kerestél minket? Miért van itt egy kisbaba?- szegezte nekem anyu a kérdéseket. Hát, igen az édesanyám már csak ilyen! Nem érdekli a diszkréció, vagy valami hasonló. Mielőtt még bármilyen más kérdést feltehetett volna megszakítottam.

- Anyu! Állj le!- nevettem fel. – Egy: nem csaltam meg a vőlegényem, mert a vőlegényem Harry! Kettő: próbáltalak elérni benneteket, sőt hónapokat töltöttem el a keresésetekkel, de egyszerűen nem találtalak meg! Három: Az a kisbaba az én kislányom, Faith Ann Styles!

Miután röviden vázoltam a helyzetet, anyu pupillái még jobban kikerekedtek, meg sem tudott mukkanni. Nem sokára azonban feleszmélt a sokkból, és a szemei rögtön felragyogtak. Hírtelen felállt a helyéről, maga után rántva aput, akit aztán ki is tessékelt a konyhából, miszerint csajos beszélgetést akar. Miután becsukta az ajtót, és felugrott a konyhapultra. Én a hűtőhöz léptem, majd elővettem egy kis narancslevet, és töltöttem két pohárral. Az egyiket az anyukám kezébe adtam, utána pedig én is felpattantam a gránit pultra.

- Kérlek, mesélj el mindent!- ragyogott a szeme. Számomra még mindig hihetetlen, hogy milyen könnyen tud átváltani egy fiatal csevegő tinédzserré. Bár nem mintha negyvenhét évesen olyan öreg lenne, de pont úgy tud ilyenkor viselkedni, mint egy tizennyolc éves. Ilyenkor úgy éreztem, mintha a legjobb barátnőmmel csevegnék.

- Honnan akarod hallani?- kérdeztem rá mosolyogva, habár pontosan tudtam rá a választ.

- A megismerkedésetektől!- sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Felnevettem, majd belekezdetem a nem éppen rövid történetünkbe...