Érthetetlen érzelmek { Befejezett } Átírás alatt

Elbuktam a csatát!

A mentősök egy idő után, már feladják. Minden megszűnik létezni. 

- Asszonyom. Ahogy a mentős feláll úgy anyám összeesik. - Kérem asszonyom. 

- Miért nem segítenek a lányomon?  Kiált! 

- Már túl késő bármit is tenni. 

- Neeeem. - Kicsikém. Anyám a testem mellé mászik, és megszorítja a kezemet. Zokog, de már nincs értelme, hisz én már nem vagyok.

- Győztem....  Hallom megint azt a hangot.

- Tényleg győztél, viszont én, végre szabad vagyok....!

Lehet hogy nem az a legjobb megoldás hogy mindent eldobsz, még az életedet is. De lássuk be, ha az ember nem képes úgy szeretni egy másik embert ahogy azt kellene, nincs más megoldás.

Az idő csak pereg, és mi magunk észre sem vesszük mennyi időt pocsékolunk el feleslegesen.

A szavak melyeket az emberek fejéhez vágnak, végzetes is lehet. 

Egy démon mely bennem élt, kiszabadult végre. Egy démon aki legbelül engem marcangolt szét, most szabad, szabad mert ezt én akartam így.