Markodban | Befejezett

Markodban - 18.

SHIN SZEMSZÖGE

Mintha Kuro hangját hallanám..
Végre itt van. Most visszakap mindent...Visszakapja mind azt amit ő tett velem.
Mert megérdemli. Azok után... ez a legkevesebb.

Sóhajtva másztam le áldozatomról, és álltam szembe lelki gyilkosommal.

-Na idetoltad végre a segged? -flegmáztam.

Nem értem el vele semmit.. Férfias, erős keze csattant az arcomon,mire elkerekedett szemekkel bámultam a semmibe.
Csak annyit nem értettem, hogy miért lepődtem meg.
Két haverom mögülem valahogy elpárolgott.
Hol az anyám kínjában vannak? Ha egyszer előkerülnek, felnyársalom mindkettőt...

Ken ez alatt felállt, és megölelték egymást.
Jajj hogy egyem meg.

Ne előttem..jó?

Fáradta túrtam bele zöld tincsimbe és tekintetem a turbékoló szerelmespáron tartottam.

Én miért nem voltam elég jó neki?

Hogy baszná meg.

Éreztem, ahogy ég az arcom a pofontól, de az előttem lévő látványtól majdnem könnycsatornáim is megindultak.

Gyorsan fogtam a cók-mókom és leléptem.

Francba. Nem így terveztem. Eennek nem így kellett volna történnie. Vissza kellett volna jönnie hozzám...

Hozzám...

...én jobb vagyok...

Ekkor éreztem ahogy egy forró könnycsepp folyik le az arcomról amit azonnal le is töröltem a ruhám ujjával.

Haza trappoltam gyoran.. Milyen jó hogy közel lakok.
Felmentem a lépcsőn az ötödikre, nem is értem miért is kéne működnie a liftnek...
Rutinosan nyitottam, majd zártam az ajtót magam után.
Nekidőltem az ajtónak a hátammal, egy sóhaj kíséretében. Levegővételemet megakadályozva próbáltam visszafojtani a sírást.

Faszom fog sírni ilyenkor...

Lábaim kezdték felmondani a szolgálatot, így elkezdtem lefelé csúszni az ajtómnak támaszkodva.
Végül a földön kötöttem ki, térdeimre hajtottam a fejem, és próbáltam semmire sem gondolni.
Pár percig így gubbasztottam, majd lehunytam a szemeim, és elnyomott az álom.

Mikor ismét kinyitottam a szemeimet, már a kanapén feküdtem. Legalábbis próbáltam, mivel félig már lecsúsztam. A derekam tájékán egy paplan volt rám terítve, aminek tobb mint a fele már padlón volt.
Gyorsan felültem és körbenéztem. Minimális sokk. Ki volt itt??

Feltápászkodtam nagy nehezen.

Ahh.. Elzsibbadt a karom...

-Hahó?! -kiáltottam csak úgy a csendes lakásban.

Senki sem válaszolt. Öhm.. Wut?

Vállat rántva vonultam be a fürdőbe, elrendezni a reggeli "fiús dolgokat"...

Vissza vonszoltam magam a kanapéra, egy karton tejjel a kezemben. Tök fölösleges a pohár. Nem is értem ki találta ki..

Nagyokat kortyoltam a tejből, mikor nyílt a bejáratiajtóm, aminek köszönhetően félrenyeltem.

Basszameg.

Lecsaptam a kartont az előttem lévő kisasztalra és a mellkasomat püffölve próbáltam meg nem megfulladni.

-Úristen!!!- hallottam egy ismerős hangot, miközben már be is könnyeztem.

-Nem akartalak megijeszteni!! Ne haraguudj!! -jött oda hozzám és elkezdte paskolni a hátamat. Őszintén? Nem segített vele.

Még kettőt köhécsltem, majd egy nyelés után, végre abbamaradt.
Felálltam és szembe néztem a nem rég felkszedett kis ismerősömmel. El is felejtettem, hogy adtam neki lakáskulcsot. Mindegy.

-Jobban vagy? -nézett rám nagy boci szemekkel. Túl aranyos.

-jól vagyok. -túrtam bele az előttem álló, jóval alacsonyabb srác vörös tincseibe.

Felpipiskedett és karjait nyakam köré fonta.

Jajj ne....

Felhúzta patáit, ezzel majdnem letépve nyakamat.

-Hinata, mondtam hogy ne csimpaszkodj.. -mordultam fel és rábasztam a kanapéra.