Egó az Egekben

1.

Ez is egy átlagos napnak indult mint a többi. Azon túl is átlagos, hogy ma volt a 10. osztály első napja.
Nagyon jó összeszokott társaság vagyunk. Két lány, négy fiú. Rájuk mindig számíthatok. Még akkor is, amikor a ház előtt ordibálnak arról, hogy itt hagynak és az ablakom is dobálják. És én még fel sem vagyok öltözve. Uppsz.
Gyorsan felkaptam egy fehér haspólót, egy magasderekú fekete, szaggatott farmert és a kedvenc Vans cipőmet. A fogam sikálása közben felkaptam a táskám és letrappoltam a lépcsőn, elvettem az uzsimat a pultról. Kiköptem a fogkrémet a mosogatóba és a fogkefém meg otthagytam. Kimentem a kapun, mire a többiek megtapsoltak.
- Na végre már Lin. Azt hittük soha nem jössz ki! - vigyorogta Kolos.
- Ja, nem tudjuk mit szöszmötöltél eddig. Ezen...- oltotta le "kedvesen" a kinézetemet Zsolti.
- Köcce. - bokszoltam bele a vállába.
Valamelyikünk elindította az Imagine Dragons, Radioactive-ját, úgyhogy azt üvöltve ballagtunk a buszmegálló felé. A megállóban szokás szerint ezren voltak. Beálltunk a tömegbe, majd egy idős néni diszkréten beelőzött minket.
- Hé néni! -itt már kezdtem szégyellni magam. - Beelőz? A helyemet ne adjam át esetleg? Hát nem fogom. Álmodjon csak róla! - majd lesz egy-két szavam Boldihoz.
Míg én udvariasan bocsánatot kértem az idős hölgytől, addig a többiek minden lehetséges helyre kiposztolták az elhangzottakat. #miezmár, #ezmekkorapojen. Taps.
Szokás szerint elfoglaltuk a busz egész hátulját és egy négyes felét.
A suliba érve indultunk is a termünkbe. Levágtam magam a tavalyi helyemre - középső padsor, utolsó pad - , mellém Nelli ült le.
Kornélia (Kori, Nelli, Lia) három éve a besztem. Mindent együtt csinálunk. Tökéletes alakjával, felháborítóan szőke hajával, és gyönyörű mogyoróbarna szemeivel, Ő a legszebb ember, akit valaha láttam. És a három év alatt, nem csak szépnek, de hűségesnek és megbízhatónak bizonyult. Így "megtartottam". Minden barna mellé kell egy szőke, nem? De.
Körénk a fiúk helyezkedtek. Lassan mindenki megérkezett, kivéve egy embert.
Az osztályfőnökünk (Gállos Andrea tanárnő) belépve egészen elérzékenyült, de amint végig pillantott az osztályon és meglátta ki hiányzik, rögtön csóválni kezdte a fejét. És még valami "már megint Gerebes" mormogást is hallottunk felőle.
- Sziasztok gyerekek!
Erre néhány csók, hella, nutella (?), és paradicsomoskáposzta (?!) köszönés hangzott fel.
- Okulva a tavalyi csapat csapnivaló eredményéből, új rendszert vezetek be. Ültetés! - erre szegény tanárnő olyan értetlen pillantásokat kapott... Mindenki, amolyan Was ist das tekintettel meredt rá. Két éve vagyunk vele és fogadni mernék rá, hogy ezt a szót még nem hallottam a szájából.
- Gyerünk, mire vártok? Felállni. - ekkor nyílt az ajtó. - Örülök, hogy végre Gerebes Márk is tiszteletét tette. Akkor kezdjük is.
- Mivan?!? - kérdezte suttogva Márk Bolditól.
- Ültetés.
- Azmiaz? - hangzott az értelmes kérdés Márk szájából.
- Szóval név sor szerint. Első padba Antal és Budai. - kezdte Gállos. És nekem megremegett a lábam. Imádkoztam, hogy ne az történjen, amire gondolok. - Gerebes és Győrfi... - mondta ki azt, amitől féltem és lahajtott fejjel ballagtam az új helyem felé. Ami Márk új helye is.
- Na - fejezte be az ültetést Gállos - , erre azért volt szükség, hogy figyeljetek az órákon. Mint látjátok, egy jól és egy kevésbé jól teljesítő diák került egy padba. Ez azért kellett, mert korrepetálni fogjátok egymást. Másrészt pedig osztályépítő program. A héten minden délutánt együtt töltötök és a másnapi feladatokat végzitek. Holnapra tudjatok meg fontos információkat - kedvenc szín satöbbi - és tudjatok válaszolni az osztálytársaitok által feltett kérdésekre. És akkor az órarend... - folytatta Gállos én pedig dühösen néztem Márkra.
- Te ki is vagy? - kérdezte flegmán. Bennem meg felment a pumpa [Nem szó szerint :) - a szerk.]
- Ma majd megtudod! Gyere erre a címre kettőre, ne késs, mert akkor...
- Akkor? - szakított félbe és vette el a felé nyújtott cetlit, amin a címem állt.
- Akkor tudod ki fog veled dolgozni.
- Na ide figyelj... Evelin - olvasta le a füzetemről a nevem. - , ne hidd, hogy nekem minden vágyam veled lenni. Átmegyek, letudjuk és megyek haza. Ezt minden nap ebben az évben. Semmi kontakt. A suliban sem lógsz velem. Pff... Milyen lenne már ha meglátlának engem, veled?
- Bocsi, milyen magas vagy?
- 187 centi, de nem tudom ez, hogy jön ide. - jött zavarba.
- Ja, sehogy, csak az egód a magasságoddal vetekszik. Ekkora egóhoz minimum két méternek kéne lenned. - oltottam be, mire a körülöttünk levők (akik udvariasan hallgatóztak) fetrengeni kezdtek a röhögéstől.
- Na ezt meg kaptad tesó. Linnek igaza van. - vihogott Boldi... a földön fekve. Igen, még óra volt.
A három ofőóra után haza ballagtam. Anyáék hiányában egyedül raktam rendet. Átöltöztem egy kényelmesebb cuccba (sort, bő póló) és vártam Márkot. Fél háromkor idegesen írtam neki SMS-t (Facebookról leszedtem a számát, szerintem még nem hallott az adatvédelemről).
Én: Hol vagy?!?
Márk: Ki vagy?
Én: Evelin!
Márk: Jaaa, a házatok előtt fél órája.
Én: És miért NEM JÖSSZ BE?!?!
Márk: Hülye, nincs kulcsom.
Én: Csengő, te vadparaszt? Mindegy megyek.
Idegesen trappoltam a bejárati ajtó felé. Kinyitottam, mire Márk megvillantotta a híres harminckétfogas hollywoodi mosolyát. Ami rögtön lehervadt az arcáról, amint látta, hogy nézek rá.
- Miva'? - kérdezte értelmesen.
- Nem. Tudod. Mi. Az. A. Csengő?!?! - kiabáltam rá emelkedő hangerővel. - Hol nőttél fel barlangban? Ne pazarold az értékes időmet a faszságaiddal!
- Hú, Bambi tudsz káromkodni is?
- Bambi? - néztem rá furán.
- Olyan szerencsétlen vagy, mint egy őz. És olyan hosszúak a lábaid is. - nézett rám csábosan, és mintha kacsintott is volna. Ekkor... Pofon vágtam.
- Ezt miért kaptam? - fogta az arcát.
- Lehet, hogy a legtöbb lánynál bejön ez a csajozós duma. De én nem vagyok "legtöbb" lány. Ezt vésd az eszedbe. Na, nyomás befelé. És végre beszélhetsz a kedvenc témádról.
- Mi lenne az?
- Saját magad. - vigyorogtam.

Ez lenne az első rész. Remélem tetszett nektek:) . A Láthatatlan Hercegnővel kapcsolatban. Ez vagy az? Amelyik jobban tetszik nektek, azt folytatom (vagy mindkettőt). Köszi, hogy elolvastad, ha volt annyira jó akkor csillagozz. Megköszönném. Ha pedig véleményed van, azt írd meg kommentben.