Egy Árva Lány Feljegyzèsei

2 rèsz.

Reggel kidagadt szemekkel ès égnek álló hajjal èbredtem.De nem csoda.Hosszú volt ez a hèt a suliban is.
-Remek ez is jól kezdődik-gondoltam magamba miközben próbáltam elfogadhatóbbá tenni a kinèzetem.A zöld Madonnás felsőm akartam felvenni,de sehol nem találtam.
-Jessica nem láttad a zöld Madonnás felsőm,amit aputul kaptam?-kèrdeztem.
Azonnal jött is a válasz a hátam mögül.
-De láttam.-mondta nagy nyugalommal.
Megfordultam ès megláttam,hogy a kedvenc felsőm a 100 kilós Jessican van.
-Máris vedd le a felsőmet!-üvöltöttem.
-Nem-mondta határozottan ès elkezdett szaladni le a lèpcsőn.
Èn meg termèszetesen utánna.
A hatodik lèpcsőfokon kicsúszott a lában ès egèsz le gurultam.Már csak annyira emlèkszek,hogy a kórházban vagyok ès valaki a szemembe világit.Amikor felèbredtem örjítő fejfájást èreztem.
-Mi törtènt?-kèrdeztem kábultan.
-Leestèl a lèpcsőn ès beütötted a fejed.-mondta.
-Mennyit aludtam?-kèrdeztem.
-Három napot-mondta Elena.Ekkor bejött az orvos.
-Kisasszony! Nagyon örülök,hogy felèbredt!Hogy van?
-Köszönöm szèpen nagyon fáj a fejem.
-Ez èrthető.Nagyon beütötte.
Adott egy fájdalomcsillapítót ès elment.Pár perc múlva Elena is elment mondva,hogy dolgoznia kell.Szinte egèsz dèlután aludtam.Egyszercsak arra èbredtem,hogy Jack lèpett be az ajtón Sofival??!
-Szia Viki!-mondta boldogan Jack.
-Szia...sztok!-lepődtem meg.
-Hogy vagy? Most hallottam,hogy mi törtènt.
-Megvagyok köszi.Te? vagyis ti?
-Mi is köszi!
Nem is maradtak tovább,mert láttak rajtam,hogy fáradt vagyok.Ami egy rèszt igaz is volt.Az este további részében nem jött senki hozzám,ezèrt tudtam gondolkozni.Egèsz èjjel nem aludtam ès nem tudom mièrt.Nagyon felzaklatott,hogy Jacket ès Sofit együt láttam.De nem tudom mièrt hiszen mi csak barátok vagyunk.Vagy talán az èn rèszemről több ez mint barátság?! Nem az nem lehet!!
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.