꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/19. A búcsú, mindig nehéz. ♪

Soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer valóban eljön ez a nap, amikor a kezembe vehetem az életem. Reggel 8:00-óra van és a bőröndöm előtt állok, ami az ágyamon hever kinyitva. Tegnap hoztam el otthonról. Igen, jól értettétek, OTTHONRÓL! Vettem a bátorságot és Cal kíséretével haza mentem, hogy mindent elhozzak, ami kell. Anyám és apám, nem nézték jó szemmel, hogy csak így lelépek, de nem is tartottak vissza. Bár, esélyük sem lett volna, mert Calum-al csak úgy be viharoztunk a házba. Az őseim lélegzete menten elállt, az arcukból ítélve. Tudom hogy, nem most hallottam felőlük utoljára, de már nagyon hidegen hagy a véleményük, vagy az akaratuk.

Ez vagyok én! Egy szabad szellemű lány, akit megsajnáltak az égiek és az utamba sodorták Calum-ot és vele együtt jött még 3 majom, akik nem hagyják, hogy fetrengjek a nyomoromban. Gondolataimból, egy iszonyatosan hangos ajtó dörömbölés, zökkentett ki.

-Gyere már Emma, vagy elindulunk nélküled!- Üvöltötte Luke.

Hát igen, ő Luke. Miért is szólna hozzám kedvesebben. Ha egy egészen aprónyit normálisabb lenne velem, akkor már ő nem is Luke lenne. Vagy talán az, arra engedne következtetni, hogy biztosan beteg.

-5 perc.- Kiabáltam.

-1 perc és nem több.- Vágta rá.

Megforgattam a szemeimet, bár úgysem látta. Addig jó, mert legalább addig sem tud, belém kötni.

Bepakoltam a ruháimat és közéjük bújtattam a laptopom, hogy valamilyen szinten, védve legyen az ütődésektől. Amint készen lettem, fújtattam egyet és lezártam a bőröndömet.

-Na gyerünk!- Suttogtam, majd megemeltem a cuccom és magam mögött hagyva életem darabjait, kiléptem az ajtón és lecaplattam a lépcsőn. Mrs. Hood és a férje, már lent állt a nappaliban és könnyes szemekkel felém lépkedett, majd pedig átölelt.

-Vigyázz magadra és a fiamra is! Ne engedd, hogy sokat nassoljon és azt se engedd, hogy sokat videójátékozzon. Ne engedd, hogy sok hülyeségben vegyen részt. Egy szóval, figyelj rá!- Mondta síros hangon. Legszívesebben megkérdeztem volna Mrs. Hood-tól, hogy esetleg az anyja ne legyek Calum-nak? Szerintem olyan mindegy, hogy én mit mondok Cal-nak, egyik fülén be, a másikon meg ki. De az igazat megvallva, nem is akarok neki szólni. Élni megyünk, szabályok nélkül. Ezt az egyetlen egy alap szabályt, már 1 hónapja lefektettük Calum-al.

-Rendben! Ti is vigyázzatok egymásra!- Vágtam rá, majd kibontakoztunk az ölelkezésből. Hirtelen hangos duda szó hallatszott be, majd ezt követte a nevem kiabálása.

-Na jól van menj!- Mondta Mrs. Hood, majd kicaplattam a bejárati ajtón. Egy nagy 8 személyes autóval néztem szembe. Az első gondolatom az volt, hogy most legalább nem nyomnak össze a fiúk. Michael hirtelen kipattant a kocsiból és felém rohant. Elkobozta a bőröndömet és bedobta a csomagtartóba.

De jó, hogy a ruháim közé bújtattam, a laptopom. Mint ha megéreztem volna. Beültem leghátulra, a jobboldali ablak mellé. Luke ült a sofőr ülésben, mellette Ashton. Mögötte Michael, mellette pedig Calum.

-Miért ültél hátra?- Kérdezte kikerekedett szemekkel Calum.

-Hát mert így legalább nem nyomjuk össze egymást.- Vágtam rá, mosolyogva.

-Az úgy, nem buli!- Jelentette ki. Hirtelen hátra vetődött, melléje pedig Michael.

Oké, akkor ismét ki leszek lapítva.

-Befejeztétek, az óvodát? Mindenki megtalálta a helyét?- Kérdezte Luke, a visszapillantóba tekintve.

-Igen óvóbácsi!- Kiabálta el magát Michael.