I was orphan as long as I met you

A beköltözés

- El sem hiszem h eljött ez a nap!- ugrált az ágyon Ni Yeon.

- Én sem!- csukta le bőröndjét Eun Na.

- Pedig igen! Biztos egy kedves családba kerülünk! – mosolyogtam.

- Ahol majd finomakat eszünk, jókat alszunk és szeretnek! – pattogott tovább az ágyon Ni Yeon.

- Lányok! Gyertek le! Megjöttek értetek! – szólt be az egyik nővér. Vigyorgó arccal mentünk le a lépcsőn majd léptünk ki az árvaházból. Az épület előtt egy nagy kocsi állt. Kilépett belőle két nagyon helyes srác.

- Sziasztok!- szólalt meg a magas szőke. – Rapi vagyok, a mellettem álló pedig Jin.

- Örvendünk!- hajoltunk meg. – Én Min vagyok, ő Ni Yeon és a mellettem álló zsiráf pedig Eun Na.

- Kapsz mindjárt olyan zsiráfot! – modrult rám. Rapi felkuncogott. Segítettek betenni a csomagjainkat majd beszálltunk a kocsiba.

- Ne lepődjetek meg. Sokan vagyunk testvérek. –mosolygott Jin. –Én vagyok a legidősebb.

- Miért mennyi vagy? 17? – kérdezte komoly arccal Ni Yeon. Felnevetett Rapi.

- Az útra figyelj!- mordult rá Jin. – Nem! Sajnos már 24.

- Hogy mi? –akadtam ki. Jin a visszapillantóból rám nézet majd elmosolyodott.

- Megérkeztünk!- jelentette be Rapi.

- Ilyen nagy házatok van? –ámuldozott Eun Na.

- Rosszul tetted fel a kérdést! Te kis butus!- mosolygott rá Jin miközben a feje tetejét simogatta. – Ez így helyes: Ilyen nagy házunk van?

- De válaszolva a kérdésedre, igen. Rajtam és Jinen kívül még van 5 fiú testvérünk. Eléggé zajosak vagyunk. – mosolygott Rapi. Beléptünk az ajtón. Szemünk sarkából láttunk két fiút akik előttünk elfutottak.

- V! J-Hope! –kiáltott utánuk Jin, persze hasztalanul. Nemsokára újra megjelentek és felénk futottak. – V! J-Hope! – kiáltott rájuk újra. Az első srácnak megfogta Eun Na a pólóját, hogy megállítsa őt. Sikerült neki. A srác nagy kerek szemmel nézett rá.

- Mit csinálsz?- emelte fel hangját.

- V! Ne legyél udvariatlan az új testvéreddel!- szólt rá az Jin .

- Bocsánat! – horgasztotta le fejét V.

- Én kérek bocsánatot! – mosolygott rá Eun Na. V csodálattal nézte a lányt majd odahajolt füléhez.

- Ma este ezért meg leszel bűntetve! – súgta fülébe miközben a lány szemei kikerekedtek. Elhajolt tőle, majd elkezdett mosolyogni. –Sziasztok V vagyok! 95.-ben születtem. Valamelyikkőtök a Noonám?

- Nem hiszem! Én vagyok a legidősebb Min, akinek az előbb perverz dolgokat súgtoktál a fülébe ő Eun Na és a mellettem álló cukor falat pedig Ni Yeon. Ő a legfiatalabb közülünk. – magyaráztam.

- Pedig Eun Na-t néztem a legidősebbnek. – lepődött meg Rapi.

- Lehet hogy csak a termete miatt. – válaszoltam.

- Na,jó menj te a tudod hova!- kapta fel a vizet.

- Szeretlek szívem! –öleltem át, miközben ugráltam hogy puszit tudjak adni arcára,ami néha sikerült is. A fiúk egyre jobban belepirosodtak ebbe a jelenetbe.

- Megmutatom hol van a szobátok- szakította félbe ezt a jelenetet Rapi. Elindultunk Rapivel. –Ez a három szoba egymás mellett. Itt vannak a ház alaprajzai. Nekem most mennem kell.

- Én elmegyek a táncterembe! Egy kis tánc feloldja a sok feszültséget. – jelentettem ki majd elindultam a táncterem felé. Nem sokára oda is értem majd benyitottam. Szerencsétlenségemre nem volt üres. Az a J-Hope nevezetű srác volt ott meg egy ismeretlen ám de nagyon jó képű srác. –Sziasztok! Nem baj ha bejövök.

- Nem! – mosolygott J-hope majd beléptem.

- Ez meg ki? – kérdezte a másik srác.

- Jungkook! Ne legyél ennyire bunkó. Ő az új testvéred Min. – szidta le J-Hope.

- Felőlem! – rántotta meg vállát.

- Szeretsz táncolni? – érdeklődött.

- Igen! – mosolyogtam.

- Mutass valamit! – viszonozta mosolyom. Bólintottam majd beraktam az AOA- Good Luck-ot és elkezdtem táncolni a koreoját. –Ügyes vagy!

- Köszönöm! – hajoltam meg.

- Elmegy, saláta! –vonta meg vállát.

- Akkor mutass te valamit!- dühödtem be.

- Oké! – elkezdett táncolni. Az egyik tánclépésnél megbotlott. Elkaptam majd együtt a földre zuhantunk. Ám földre érésünkkor...