Harry a láthatatlanná tévő köpenyege alatt rohant végig a folyósokon. Már vagy éjfélt is üthetett az óra, neki mégsem jött álom a szemére. Látni akarta. Újra látni azt, amire mindennél jobban vágyik. Amikor egy hete először látta, el sem hitte. Hogy ő és az a...az...a görény! Ez lehetetlen! Megérkezett az eldugott szobába, ledobta a köpenyét és a tükörhöz lépett. Először az anyját és apját látta, ahogy megölelik. Igen! Harry Potter pont ezt akarja, nem azt a...görényt! Ebből a gondolatból kirántotta, mikor szülei elsétáltak és egy mardekáros köpenybe bújtatott szőke, zselézett hajú fiú lépett elő. Ezüstös szemei csillogtak, haja tökéletesre volt fésülve. Harry-nek beszorult a levegő.
-Oh, kérlek, mondd, hogy megölöd!-mondta idegesen a tükörbeli önmagának. Az csak rá mosolygott, majd megpördülve nyomott csókot szőke szájára, aki vadul viszonozta. Alig 10 perc múlva tükör Harry meg tükör Draco a földön fekve, összegabalyodva, engedtek utat vágyaiknak. A fekete hajúnak akaratlanul is megrándult legnemesebbik testrésze, hamar szűknek vélte farmerját és próbált nem nézni a tükörbe. Hangosan kapkodta a levegőt, ami a falakról hangosan visszhangot vert.
Léptek hangjai akadályozták meg abban, hogy itt könnyítsen magán a tükörben lévő szexi szőkét nézve. Hamarosan kicsapódott az ajtó, így a zöld szemek szembenézhetett egy csapzott, ideges Malfoy-jal. Draco szemei fáradtságot és kis nyűgösséget mutattak. Ugyanis túl fáradt volt ahhoz, hogy a maszkja tökéletes legyen.
-Potter....ez legalább 100 pont lesz! És nincs is szülinapom!-mondta gonosz vigyorral.
-De neked is, Malfoy, hisz itt vagy velem!-emlékeztette Harry, amivel sikerült kuncogásra bírnia Dracot.
-Prefektus vagyok, Potter...épp járőröztem!-mondta büszkén kihúzva magát. Végignézett a másikon; az alacsonyabbikon, egy bő, zöld pulóver volt és egy farmer, ami kiemelte combjait. A platina hajúban egy pillanatra vágy gyulladt, de elszállt, mikor a másik megszólalt.
-Mit méregetsz, Malfoy?-vetette fel Potter pirulása okát.
-Egy szabályszegő griffendélest!-morrant fel Draco, de figyelmét nem kerülte el, hogy Harry elpirult. A tüköre nézett, mintha attól megkapná a választ.
-Mi az a vacak?-masírozott a tükör elé. Önmagát látta meg Perselust, mosolyogtak. Igen, Draco mindig imádta a keresztapját. Perselus vele se volt kedves, és gyakran gúnyolódott a hülye kérdésein. Még is ő tett valamit, amit Lucius soha; emberszámba vette. Az apja csak a nagy utódnak tartotta, míg Perselus egy tudásra éhes, erős fiatalnak. Draco boldogan sóhajtott egyet. Erre vágyott, csak is erre; Perselusra és a tanítására.
-Mit látsz?-tudakolta Harry, de ő nem mert a tükörbe nézni. Félt, hogy az megint vágyat keltene benne.
-Semmi közöd hozzá!-morrant fel a szőke de az fel sem mert pillantani.
-Draco! Tudom, hogy hiányzik neked Perselus....-kezdte volna a kis hős, de Malfoy a szavába vágott:
-Ne merd...ne merd Perselusnak hívni! Míg élt, utáltad, pedig ő annyit segített neked! Az életét adta volna érted! Pedig meg sem érdemled!-mondta Draco elfuló hangon, de a kis tulélő így is ki tudta venni, hogy a szőkeség igen nyűgös.
-Draco, én....sajnálom!-mondta Harry. Egy éve, hogy Voldemort meghalt. Azóta ő is , meg mindenki visszajött a Roxfortba letenni a RAVASZ-t. A Roxfortot felújították, de így is nehéz itt lenni. Ahol annyian haltak meg. Ron minden nap kiabált Malfoyal Fred miatt. Draco apja Lucius az Azkabanban volt, de így is királyi életet élt Narcissa és a fia. Vagyonuk egy részéből finanszírozták a Roxfort meg az Abszol út felújítását, ezzel elérve azt, hogy...mondhatni megbocsájtást nyerjen az ifjabbik aranyvérű. Narcissa tanár lett a Roxfortban mivel Piton állása felszabadult, -és figyelem kísérheti fia lépéseit- és mivel nem kért érte pénzt, jó pontot kapott mindenkinél.
