Nem is zavarna annyira ez a szituáció, ha nem lenne rajtam nyakmerevítő és ha nem pont velem szemben állna Luke, a falnak dőlve. Legszívesebben, az ablak felé fordítanám a fejem, de ebben az esetben, ez lehetetlen. Meg kell elégednem azzal, hogy csak a tekintetemet tudom a borult égre mereszteni.
Már 5 perce, néma csend honol, csak a gép pittyegése hallatót hangot a szobában. A tekintetünk néha néha összefut, de abban a pillanatban el is nézünk másfelé.
-Lerendezek egy hívást, majd jövök.- Rám sem pillantott, csak kiviharzott a szobából.
Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem vártam már, hogy kimenjen a szobából. De belül valami förtelmesen fáj és az a valami, a szívem. Amióta ismerem Luke Hemmings-et, azóta nem volt olyan napom, hogy ezt ne érezném.
Azon sem lepődnék meg, ha a fiúk unszolták volna az ajándékok miatt. Luke Hemmings, képes lenne bármit is adni nekem, a fájdalmakon kívül? Az nem ő lenne! A gondolataimból, az ajtó kilincs nyikorgó hangja, zökkentett ki. Azt hittem, hogy Luke jött vissza, de nem! Becaplatott a fiatal Doktor és határozott léptekkel, egy szolid mosollyal, jött felém.
-Egyedül?- Kérdezte és megállt az ágy mellett.
-Lát itt még valakit?- Erőltetetten, felnevettem halkan. "Hát ez van,, tekintetet meresztett rám, majd rápillantott a kezében lévő papírokra.
-Egy gyors reflex és még egyéb vizsgálatot csinálunk, aztán ha nem adódik gond, akkor hozok egy tolókocsit és átviszem a javulóba. Rendben?- A válaszomat sem várta meg, egyből belevilágitott ismét a szemeimbe. Minden vizsgálat után, elkezdett írogatni valamit a papírjain.
-Tökéletes!- Szólalt fel a vizsgálatok után, majd a papírjait nézve, megfordult és az ajtó felé sétált. Egy pillanatra megállt és vissza nézett rám. -Egy pillanat és máris hozom, a tolókocsit.-
-Rendben.- Amint becsukta maga után az ajtót, fújtattam egyet.
Párperc várakozás után, vissza jött a Doki 2 emberrel. A karjaiba fogva, beletett a kocsiba és megkért, hogy az infúzió zacskót fogjam meg. Magukhoz vették a többi cuccomat a két segéd és elindultunk kifelé. Még utoljára, vissza pillantottam az ágyra, majd végig futott az agyamon, hogy Andy Biersack, ott ült mellettem.
Jó tudom, hogy furcsa vagyok! Biztos nem értitek, hogy miért akarok minden elmléket, mélyen a fejembe zárni. Elmagyarázom hogy miért csinálom ezt.
Nem igazán hiszem azt, hogy még valaha is látni fogom Andy-t, mert hisz ő egy híres énekes én pedig csak egy átlagos lány vagyok. Miért tartaná be a szavát? Semmi nem kötelezi arra, hogy ezt megtegye. Meg aztán, nem is haragudnék meg rá, ha nem keresne meg holnap. Ez a gyenge 1 óra Andy-val, maga volt a mennyország és ezt soha nem fogom elfelejteni! Soha!
Amint megérkeztünk a javulóba, egyből megláttam 2 korombeli lányt. Egymással szemben ültek és hangosan trécseltek. Rögvest felfogtam, hogy itt osztozkodni fogok a szobán. Nem gond, csak én valahogy nem tudok jól kijönni a lányokkal. Az ajtóhoz közeli ágyat kaptam meg, szóval nem én leszek a szoba középen. Ez nagyon jó hír! Legalább nem kell átbukdácsolnom a szomszédos ágyon, ha majd hív a természet.
Miután letelepedtem és a cuccaimat is elpakoltam az ágy mellett lévő kisszekrénybe, rá néztem a Dokira.
-Köszönöm a segítséget. Hadd kérdezzem meg, hogy a nyakmerevítőt, mikor veszik le?-
-Hát ahhoz hogy ezt tudjuk, meg kell vizsgálnunk a nyakát is. Én jó magam, úgy terveztem, hogy az nap vennénk le, amikor elhagyja a kórházat.-
-Értem és mikor hagyhatom el a kórházat?- Néztem szép szemekkel a Dokira, ami miatt szerényen fel is nevetett.
-Jövőhéten hétfőn.- Szavaitól, rögvest rosszul lettem. Tudom hogy azt mondtam, hogy nem hiszem azt, hogy Andy holnap megkeres, de ha meg is keres a jegyek miatt, akkor mit csinálok? Hogy megyünk el a srácokkal szombati a koncertre?
-Nem lehetne az, hogy szombat reggel engedjenek ki? Csak mert Black Veil Brides koncertre megyek.- A lányok, egyből elhallgattak és rám szegezték a tekintetüket.
-Sajnálom, de nem!- Vágta rá a Doki, majd határozott léptekkel, elhagyta a szobát, a segédekkel.
Ilyen nincs! Na majd én azt szabályzom, hogy haza megyek-e szombaton, vagy nem! Ha Andy betartja a szavát és ha valóban odaadja holnap a jegyeket, akkor ezer százalék, hogy megszökök még az nap, azaz Péntek este. Nem tehetnek nekem keresztbe. Most nem!
♪Sziasztok Manókáim! Tudom, hogy rövid lett ez a rész, de máshogy most nem tudtam összehozni. Remélem hogy, azért tetszett nektek. Ha igen, akkor vote-oljatok és kommenteljetek. Kiváncsi vagyok, a véleményetekre. :)
Nagyon szépen köszönöm az eddigi Vote-okat és a kommikat. Sziasztok puszi. :) ♪♥
VOCÊ ESTÁ LENDO
꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]
FanficNagyon jól tudom, hogy milyen érzés magányosnak lenni, én szinte egész életemben az voltam és vagyok is. Egyetlen egy barátom sincs a suliban, valamiért átnéznek rajtam, de ez még a jobbik eset, mert van rá példa, amikor verekedésbe keveredem és pe...