Amikor felkeltem kórház szagot éreztem. Halottam Luke horkolását és hirtelen elkezdett gyorsabban verni a szívem. Ajtónyikorgást halottam amikor valaki megölelt. -Emily..-hallottam a halk kislány suttogást. Kinyitottam a szemeimet és Amy mosolygó fejét láttam meg. -Szia Amy!-szólaltam meg halkan. Megölelt még egyszer a kis csöppség és kiment. Luke felé fordultam, könnybe lábadtak szemeim. Karja és lába is eltört. Felültem az ágyon és úgy néztem tovább. Luke horkolása elég vicces volt. Kimentem a mosdóba. Amikor a tükörbe belenéztem,olyan volt mintha egy szörnyet láttam volna. A szemeimen karikák ültek, a hajam is borzalmasan állt ezért inkább visszamentem. Nem bírtam magammal ezért Luke mellé befeküdtem. Elkezdtem dudorászni amikor Luke átkarolt. -Szia Emily!-mondta rekedt mély hangon. Átöleltem Lukeot és elkezdtem sírni. Igazából azért, mert azt hittem nem látom soha többé. Jó elhiszem vagyis már tudom szerelmes vagyok teljesen belé. -Cshhh..-nyugtatott Luke. Elaludtam és olyan másfél óra után keltett fel Luke. Átmentem a másik ágyra és leültem. -Emily..sajnálom, hogy szenvedned kell miattam!-mondta lehajtott fejjel Luke-Ez mind az én hibám..-kezdett el szipogni-nem kellett volna megcsókolnom téged.-halkult el. -Luke?-mentem hozzá közelebb-Nincs semmi baj!-fogtam meg kezét. -Összezavartalak téged és saját magamat is.-szipogott. Felemeltem az állát. -Luke..én szeretlek!-csókoltam meg. 5 másodperc után eltolt magától. -Emily..én sajnálom!-mondta. -Nem értelek Luke!-hajtottam le a fejemet. -Nem tudom, hogy igazán szeretlek-e és össze se szeretném törni a szívedet!-fogta meg az arcomat, hogy ránézzek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
