Összeforrt Szilánkok

Forradások - V/1.

Remegtem, ahogy kiléptünk a rendőrség ajtaján, ahol nem sokkal azelőtt távol tartási végzést kértünk a vér szerinti apám ellen. Aaron magához húzott, átkarolta a vállamat és a tenyerével melegítette a felkaromat.

- Semmi gond, most már minden rendben lesz – azzal egy gyors puszit nyomott a fejem búbjára. Odabújtam hozzá, és el sem engedtük egymást addig, míg a kocsihoz nem értünk.

Tegnap este találkoztam vele... Azzal a férfival, aki tönkretette az életemet... aki megölte az édesanyámat. Odajött hozzám, és azt hitte, az újralátás örömeként meg fogom ölelni, talán még meg is iszunk együtt valamit. Ám a terve nem vállt be. Ehelyett pánikba estem és elrohantam, mire ő utcákon keresztül üldözött, és a nevemet kiabálta az éjszakába. Teljesen kiborulva tárcsáztam Aaron számát, és könyörögtem neki, hogy jöjjön el értem. Még azután is órákig sírtam, hogy hazavitt.

- Jól leszek – suttogtam magam elé bámulva, mikor Aaron percekig rajtam felejtette a gondoskodó tekintetét, tele sajnálattal. A slusszkulcsot forgatta a kezében, és beletúrt a hajába. - Nem a ti hibátok, már éjjel is mondtam.

A telefonom elkezdett rezegni a táskámban, és elég volt egy apró pillantás, hogy tudjam: ismét Kade keres, aznap már legalább ötödjére. A készüléket visszatettem a helyére, és nem feleltem Aaron kérdő tekintetére.

- Most hazaviszlek, hogy pihenhess – jelentette ki végül, és végre beindította a motort.

Amikor hazaértünk, felvonszoltam magam a szobámba, és ruhástól bedőltem az ágyba. Kade-től jött egy üzenet: „Találkozhatunk csütörtök este nálam?" Nem válaszoltam neki, ahogy a telefont sem vettem fel. Álmos voltam és kétségbeesett. Fájt a szívem Kade miatt, apám miatt, és azt akartam, hogy legyen már vége ennek az egésznek. Nyugodtan akartam élni egy halál unalmas pasival, aki mondjuk ügyvéd, de az sem baj, ha eladó a helyi közértben. Miért, mi a francért kell nekem olyan macerás férfi, mint Kade?! Dühösen belebokszoltam a párnámba, mire Aaron jelent meg az ajtóban.

- Te jó ég, csak meg akartam kérdezni, ebédelünk-e? - kérdezte bizonytalanul, óvatos mosollyal a szája sarkában. Ahogy rápillantottam, tudtam, hogy is halálosan fáradt, és mégis összeütött valami ennivalót, ezért nem volt szívem nemet mondani.

- Rendben – kászálódtam ki a takaró alól, és mikor a konyha felé közelítve megéreztem a finom illatokat, hangosan megkordult a gyomrom.

Sült csirkemellet ettünk friss salátával, és bár azt hittem, egy falat sem fog lemenni, megettem egy kisebb szelet húst, meg egy adag salátát.

- Tegnap Kade-nél voltam – bukott ki belőlem a vallomás, ahogy a narancslevemet kortyolgattam.

Aaron néhány másodperc múlva bólintott, hogy folytassam.

- Annyira akartam őt – suttogtam, és láttam, hogy nevelőapám ledermed a hallottak miatt.

- Mi történt? - kérdezte, igyekezett magát túltenni a kezdeti sokkon.

- Telefonált neki valami ügyfél – húztam el a számat, és megittam a gyümölcslé maradékát. - Kiborultam, és otthagytam.

- Hm – felelte Aaron elgondolkozva. - Miért olyan megdöbbentő, ha egy prostit titkos légyottokra hívnak?

Tényleg, miért is?

- Én csak...csak – hápogtam megsemmisültem, mert semmi értelmes nem jutott az eszembe. - Rosszul esett. Borzasztóan fájt.

- Nem Kade okozott fájdalmat neked, Lou – nézett bizalmasan a szemembe, és megszorította a kezemet. - Te okoztad saját magadnak, amikor elfeledkeztél a valóságról.