꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/36. Ideges vagyok, izgulok és félek!♪

Végig futott az agyamon, minden egyes leírt szó. "Ne hagyjam elmenni.,, "Kellek neki.,,
Nem kapok levegőt! Forog velem az egész világ! Nem lehet Luke Hemmings az üzenetek gazdája. Nem!
Remegnek az ajkaim, meg akarom kérdezni, hogy ő írogatott-e, de valahogy nem jön ki hang a torkomon.

-Menni kellene nem?- Tisztán érthetően kérdezte. A tekintete, kerüli az enyémet. Majd hirtelen, fogta magát és elment mellettem.

-Luke!- Szóltam utána. Megállt, de nem fordult vissza. -Nézd meg az sms-t, amit kaptál.- A szavaim hallatán, rögvest megfordult. Ingerült tekintetével találtam szembe magam.

-Majd meg nézem, ha akarom!-

Tudom, hogy idő szűkében vagyunk, de ennek utána kell járnom. Meg kell tudnom, hogy mire megy ki a játék. Tudnom kell!
Lassan elindultam felé, nem tettem semmi hirtelen mozdulatot. Észrevettem hogy Luke, alaposan szemügyre vette a szerelésemet. Megálltam tőle, egy lábnyira. A tekintetemet, mélyen a szemeibe szegeztem. Vettem egy mély levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal, kikaptam a zsebéből a telefont és rögvest futásnak eredtem.

-Emma add vissza a telefonomat! Ne szórakozz!- Kiabálta utánam, de én nem foglalkoztam vele, csak megnyitottam az sms-t. Egy szót sem tudtam belőle elolvasni, mert megragadta az ép karomat, és a falnak nyomott. A begipszelt kezemben szorongattam a telefont.

-Vissza adom, ha előttem megnézed az sms-t és ha hangosan felolvasod.- Határozottan meredtem szemeibe, de választ nem kaptam. Kezét végig simította a vállamtól a gipszelt karomig. A szem kontaktust, egy másodpercre sem szakította meg. Megfogta a kezemet, majd pedig szóra nyitotta ajkait.

-Nem akarom kitépni a kezedből, szóval engedd el!- Suttogta és arca valamilyen úton módon, közelebb került az enyémhez.

-Nem is kell, ha fel olvasod! Mi titkolni valód van?- Suttogtam és tekintetemet mélyen az íriszébe égettem.

-Semmi közöd nincs, az én magán életemhez.- Elkezdte szorítani, a begipszelt kezemet.

-Luke! Ez fáj!- Összeszorítottam a fogaimat.

-Akkor add vissza és nem fog!- Arca kezdett, egyre dühösebbé válni. Nem volt más választásom, vissza adtam neki a telefont. Amint megkapta, elengedett és ott hagyott.

Lehet hogy, nem is ő küldte az sms-eket? Akkor viszont, nagyon hülyén jött ki ez a helyzet. Akkor is kiderítem, hogy ki írogatott nekem.

***

Amint beültem az autóba Andy mellé, a levegő olyanná vált, mint ha valaki elszipolyozta volna a nagy részét és csak annyit hagyott volna a kocsiban, hogy meg ne fulladjunk. A fiúk, nagyon izgatottak voltak, csak egyedül Luke nem mutatta jelét. Szokás szerint, nyomkodta a telefonját. Arcáról, a szomorúság, a csalódottság volt leolvasható. Hogy ezt honnan tudom? Bevallom, néha belekukkantottam a visszapillantó tükörbe.

-Valami gond van?- Nézett rám egy pillanatra Andy.

-Dehogyis! Nincs semmi gond, csak izgulok a fiúk miatt.- Nem hazudtam, mert valóban izgulok miattuk.

-Nem kell! Hidd el, már rég megnyerték maguknak az előzenekar helyet.- Mosolygott rám. Hirtelen, megrezzent a telefonom a zsebemben. Tudtam, hogy sms-em érkezett. Nem olyan feltűnően, elővettem és megnyitottam.

Ismeretlen: Csalódtam benned!

Kikerekedett szemekkel olvastam. Belenéztem, a visszapillantó tükörbe. Luke, az ablakon meredt kifelé.
Ha most vissza írok neki és ha megszólal a telefonja, akkor lefog bukni, hogy ő az üzenet küldözgető. De az is lehet, hogy már lenémította, vagy pedig rezgőre állította.

Én: Na miért? Mert jogosan háborodtam fel azon, hogy nem mondod meg, hogy kivagy és zaklatsz?

Elküldtem és sumákosan elkezdtem nézni Luke-ot.
Eltelt pár perc, de nem szólalt meg a telefonja és nekem sem érkezett válasz. Vajon van összefüggés, a kettő között? Egy kis idő után, amikor ismét a visszapillantóba kukkantottam, megláttam Luke-ot, hogy valamit matat a térdeinél. Sajnos azt nem láttam, hogy mit. De amint abba hagyta és hátradőlt, ismét megrezzent a telefonom. Ezer százalék, hogy Luke szórakozik velem.
Megnyitottam ismét az sms-t.

Ismeretlen: Azért nem mondom el hogy ki vagyok, mert attól tartok, hogy akkor megutálsz. Nekem pedig nem az a célom.

Rögvest válaszoltam neki.

Én: Akkor csak annyit írj meg, hogy közel vagy hozzám?

Ismét sumákosan lestem Luke-ot. Pár perc múlva, megint a térdeinél matatott és érkezett is a válasz.

Ismeretlen: Közel!

Belepillantottam ismét a tükörbe és láttam, hogy még mindig matat. Még egy üzenet érkezett.

Ismeretlen: NAGYON KÖZEL!

Ekkor össze ütközött a tekintetünk, a visszapillantóban.
Ezer százalék hogy Luke Hemmings szórakozik velem!

-Megérkeztünk!- Szólalt fel Andy.

A szívem, a torkomban dobog. Egyrészről azért, mert biztos vagyok abban, hogy Luke szórakozik velem. Másrészt pedig azért, mert hogy a fiúk ne hogy valami baromságról kezdjenek el beszélgetni, a BvB menedzser és az Aréna igazgatója előtt. Oké, Cal-tól és Luke-tól e-téren nem tartok, de Michael és Ash-től, annál inkább. Na és van még valami, illetve még valaki. Andy!
Ha valóban Luke az üzenetek gazdája, akkor ezer százalék hogy látja, milyen szemekkel nézek Andy-re. A lényeg az, hogy nem akarom, hogy Luke bármit is beszéljen vele rólam, mert lehet hogy direkt rosszakat mondana neki, csak hogy eltávolítsa mellőlem. Ezek után, már nem tudom hogy mit várhatok, Luke-tól és miket nem. Bevallom, félek!