꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/44. Luke fájdalmas múltja. ♪

***Luke Hemmings vissza emlékezés.***

3 Évvel ezelőtt, én voltam a suli legmenőbb pasija. Minden csaj a lábaim előtt hevert és bármit megtettek volna csak azért, hogy rájuk nézzek és ezt ki is használtam.
Tömérdek lányon végig gázoltam, lelkileg és testileg. Hogy miért is? Mert megtehettem. Helyes vagyok, egy igazi szív tipró. Állva pisiltek utánam a lányok és én élveztem hogy minden nap, új lány feküdt az ágyamban.
Majdnem 1 évvel később, megváltozott minden, mert egy új lány érkezett az osztályba. Gyönyörű, arca magára vonzotta mindenki figyelmét. Sportos testalkata és hosszú gesztenye barna haja, ragyogó mogyoró színű szemei és a sokkolóan szép mosolya, teljesen elvarázsolt. Minden áron megakartam szerezni a lányt, de ő csak nem akart megállni nekem. Hamarabb elért a lányhoz a rossz hírem, mint én hozzám. Jó nem mint ha nem tudtam volna, hogy miket terjesztenek rólam, de engem az nem igazán zavart.
Hónapig loholtam a lány után, de egyszerűen nem akart velem foglalkozni. Addig addig udvaroltam neki, míg a végére beleszerettem. Minden mozdulata, a hangja, a tekintete, egy szóval mindene megfogott, de ezt még saját magamnak sem vallottam be. Nagyon nehezen, de elértem hogy belém szeressen és összejöttünk.
Hónapokkal később, az egyik este éppen nála voltunk amikor a szülei dolgoztak. Teljesen ki voltam már, minden áron megakartam fektetni azon az éjszakán, de ő nagyon ellene volt a dolognak.

-Luke, kérlek ne! Még nem állok készen rá.- Suttogta az alattam fekvő lány.

-Akkor miért hívtál fel magadhoz?- Suttogtam a vágytól égve.

-Mert szerettem volna azzal lenni, akit szeretek.- A szavai után, teljesen lemerevedtem. "szerelem?„ Csak ez a kérdés ismétlődött a fejemben. Nem hazudtam amikor azt mondtam, hogy éreztem a lányiránt, de az igazság az, hogy lesokkolt ahogy mondta. Össze zavarodtam, megijedtem. Nem akartam mutatni, hogy mit is érzek. Hirtelen bevillant hogy én Luke Hemmings, nem lehetek egy lánnyal életem végéig. Nem erre születtem és nem is hagyhatom magam, hogy ez megtörténjen.
Ekkor követtem el életem legnagyobb hibáját, csak ezt akkor még nem tudtam.
Felültem a lány combjaira és olyan dolgot mondtam akkor, amit nagyon nem kellett volna.

-Samantha! Nekem szükségem van testi kapcsolatra is és nem csak sétálgatni összevissza és a suliban együtt lógni. Ha tényleg szeretsz, akkor megteszed nekem.- Fakadtam ki.

-Tudom Luke és hidd el hogy én nagyon szeretlek téged, de kérlek várjunk vele a suli végéig. Csak pár hónapról van szó. Kérlek Luke!- Könyörgött, de a zavartságomtól nem tudtam felfogni azt, amiket mondott. Az egészből csak annyit értettem meg, hogy nem akar velem lefeküdni.

Ingerülten felálltam, felvettem a kabátomat és kimentem a szobájából. Lementem az emeletről és már a bejárati ajtó előtt voltam, amikor sírós hangon, kimondta a nevem. Vissza néztem rá.

-Most hová mész?- Kérdezte remegő hangon.

-Egy olyan csajhoz, akit meg is lehet fektetni.- Becsaptam magam után az ajtót. Bár ne hagytam volna ott akkor. Az átkozott ideg miatt mondtam ezt neki, de ez közel sem volt igaz. Eszem ágában sem volt megcsalni őt. Amikor haza értem és pár órával később az ágyamon fekve lenyugodtam, bűntudat kezdett kínozni. Felhívjam a lányt, de nem vette fel. Hagytam neki hangposta üzeneteket is, hogy ne haragudjon rám és hogy nem csalnám meg őt semmi pénzért és kimondtam azt is, hogy szeretem.

Egész éjjel ébren voltam és vártam a válaszát, de nem jelentkezett. Azzal nyugtattam magam, hogy majd a suliban bocsánatot kérek tőle és hogy bebizonyítom, hogy tudok rá várni. Azonban másnap nem jött iskolába. 11:00-kor pont osztalyfőnöki óránk volt, amikor bekopogott hozzánk az igazgatónő. Benyitott és végig nézett rajtunk.

-Elnézést a zavarásért, de közölnöm kell veletek egy nagyon rossz hírt.- Mindenki elhallgatott, senki nem tudta hogy miről lehet szó. -Tegnap éjjel Samantha Bennett, öngyilkos lett.- Amint sikerült felfognom az igazgató szavait, azt hittem hogy megfulladok. Nem kaptam levegőt, levert a víz, elkezdtem reszketni. Megláttam egy levelet, az igazgató kezében. -Ezt a levelet hagyta hátra, ezt egy fiúnak írta, de a nevét nem tüntette fel.- Elkezdte felolvasni a levelet. -Nagyon sajnálom szerelmem, hogy így elmentél. Utánad rohantam volna, de rájöttem hogy nem akarok még egyszer annyira szenvedni, mint régen. Nagyon nehezen engedtelek közel magamhoz, mert nem akartam újra csalódni. Végül, még is megtettem és még is csalódtam. Azt hittem hogy tényleg őszintén szeretsz, de az este eléggé felvilágosító volt. Nagyon fáj hogy ezt így alakult, de ez kellett ahhoz, hogy legyen bátorságom megtenni azt, amitől az emberek rettegnek. Igen, miattad leszek öngyilkos és az elmúlt szörnyű évek miatt. De szeretném ha tudnád, hogy én örökké szeretni foglak. Ég veled!- Amint befejezte az olvasást az igazgató, könnye közt törtem ki és rögvest kirohantam az egész iskolából. Szaladtam Samantha-ék házába és bíztam benne, hogy ez csak egy szörnyű rémálom. Azonban, amikor odaértem és felrohantam az emeletre, Sam ott feküdt holtan az ágyában, egy hófehér lepedővel letakarva. Odarohantam az ágyához és csak annyit bírtam ordítani, hogy "Nem! Nem lehet! Sam, ezt nem teheted velem. Szeretlek kicsim el sem tudom mondani, hogy mennyire.„ Addigra már késő volt a bánat. Ott zokogtam a lány mellkasán és tudtam, hogy ezzel mindent tönkre tettem.

***Luke vissza emlékezés vége.***

Ahogy fokozatosan emlékeztem vissza a múltamra, úgy meséltem végig Emma-nak. Szemei könnyektől csillogtak és ott volt bennük a félelem. Ezt azért meséltem el neki, mert benne találtam arra a lányra, akit tönkre tettem. Amikor autó balesetet szenvedett, akkor jöttem rá hogy nekem mit is jelent Emma. Förtelmes érzés volt amikor a kórházban, 4 napig előttem feküdt kómában, teljesen mozdulatlanul. Akkor ébredtem rá arra, hogy Emma milyen szerepet is tölt be az életemben. Most viszont lehet hogy elfogom őt veszíteni, amit meg is érdemelnék, de akkor nem tudom hogy mihez kezdek. Emma-ban látom az esélyt arra, hogy megnyugodjak lelkileg, de viszont félek attól is, hogy lehet elkövetném újra ugyan azt a hibát, amit két éve.
Arra várok hogy mondjon valamit, de csak könnyes szemekkel mered rám. Tudom hogy helyrehozhatatlanul nagyot hibáztam, de mégis azt kívánom Emma-tól, hogy maradjon velem. Bár a szemeiből ítélkezve, erre az esély nagyon csekély.

♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪♪

Sziasztok, Manókáim!😘😘
Remélem hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen, akkor Vote-oljatok és kommenteljetek. Minden vélemény számít! 😳😃👍

Szerintetek legyen több Luke szemszög?😮 Vagy csak elég volt ez az egy? Nagyon kíváncsi vagyok, a véleményetekre. 💖💖
Hamarosan hozom az új részt, addig is puszi!💋💋