Ellenállók - 2. rész [Befejezett]

7. ISABELLE/JOSH

ISABELLE

Csak most jöttem rá, hogy mennyire rossz dolgot műveltem magammal. Bántottam magam, amikor nem kellett volna. A fájdalom és a gyász elvette az eszem. Azért sírok, mert megbántam, amit tettem. Felesleges dolog miatt büntettem magam. De miért is? Hogy más fájdalmat érezzek, ne azt, hogy Josh nincs velem?

Ebben a pillanatban jövök rá ezekre, mikor ismét annak a férfinek a szorító ölelésében vagyok, akit a legjobban szeretek. Megriadtam, mikor a szemébe néztem, amint meglátta a sebeimet. Félelem, értetlenség, aggodalom, szomorúság és bűntudat. Sose akartam, hogy meglássa, idővel begyógyultak volna, mivel nem olyan mély mindegyik és addig csak egy kis titok lett volna. De mit képzelek én? Mindig hosszú ujjú pólókba jártam volna? Vagy megkértem volna Bea-t, hogy sminkkel tüntesse el, úgy, mint anno a tetoválásomat?

Felnéztem csodás szemeibe, és szinte ittam a látványt. Sötét szemei a lelkembe láttak, férfias borostája a régi volt. Haja egy kicsit megnőtt, de annyira, hogy ne legyen túl hosszú, telt ajkai még mindig csókolni valóak voltak.

Annyira meg akarom csókolni!

Gondolom tekintetemről levette, hogy mennyire kívánom újra ajkait, mert megsimította arcélemet, majd alsó ajkamat. Beharaptam ott, ahol megérintette. Szinte lángolt a testem, úgy feltüzelt. Két keze közé fogja az arcomat, ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz. Érzem forró leheletét az ajkaimon, szinte azt lélegzem, amit ő kifúj. A szívem úgy dübörög, mintha ki akarna törni a bordáim közül.

Aztán ajkát az enyémekre tapasztja.

A fellegekbe járok, hogy újra csókolhatom. Eszembe jut az első csókunk, mikor olyan gyorsan elviharoztam, mert megijedtem a közelségétől. Most nem ijedséget érzek, hanem szenvedélyt. Annyira kívánom őt, mint eddig soha.

Visszacsókoltam, és ellazultam karjaiba. Kezeimet végigcsúsztattam a tarkóján, beletúrva a hajába. Ő eközben benyúlt pólóm alá, végig simított a hasamon és a mellem alatti részen. Érintésétől libabőrös lettem. Én is benyúltam pólója alá, és lehúztam róla. Csak ennyi időre távolodott el az ajkaink, utána meg folytattuk csókcsatánkat, amik egyre hevesebbek lettek. Nyelve izgatóan játszadozott az enyémekkel, mire belenyögtem a csókunkba. Végig simítottam izmos mellkasán, követtem az ujjaimmal tökéletesen kidolgozott izomzatát, gerince ívét. Éreztem, hogy beleborzong az érintéseimtől és ennek örültem.

Megfogta pólóm szegélyét, másik kezével felemelte karjaimat, majd szép lassan áthúzta a fejemen a pólóm. Most adtam magamnak hálát, hogy egy fekete balconette melltartó van rajtam, ami egy kicsit megemeli a melleimet. Szerencsém van azzal, hogy nincsenek olyan kis melleim, mert szerintem ez a fajta melltartó nem illik minden mellmérethez.

Josh végig pásztázott a tekintetével, szinte itta látványt. El akartam takarni magam úgy zavarba jöttem, de ő elvette magamat takarni próbáló kezeimet és felemelte az állam.

- Gyönyörű vagy. - hangja mélyebb és vággyal telibb lett. Szemei szinte elfeketedtek, ahogy még egyszer átjárta a testemet a tekintetével. Körbefonta karjait a hátamon, majd lejjebb csúsztatta és felvett az ölébe. Dereka köré fontam lábaimat, szorosan kapaszkodtam nyakába. Tudom, hogy meg fog tartani és nem ejt le. Sose voltam még ilyen biztos benne. Bennünk.

JOSH

Akarom őt!

Csak ennyi pörgött le untalan a fejembe, valahányszor egymáshoz értünk. Valahányszor csak felnéztem arcába. Valahányszor csak újabb csókot adtunk egymás szájára.