꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/45. Nem tudom szavakba önteni, amit érzek. ♪

2 hosszú éve éltem ezzel a tudattal. 2 átkozott hosszú éve kínozott ez a förtelmes bűntudat. Nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne gondoltam volna Samantha-ra. Minden lányban őt kerestem, de folyton csak falakba ütköztem. Azonban már nem keresem őt, mert Emma szemeibe nézve, pontosan ugyan azt az érzés kezdem érezni, mint Sam iránt éreztem egykor. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne bántsam meg Emma-t, mert nem érdemli meg. Cal nagyon sokat mesélt nekem Em-ről, amíg kómában volt. Már tudom hogy neki is körülbelül 2 évvel ez előtt váltott az élete, rossz irányt. Azonban, mit sem érek ezekkel az információkkal, hiába lett felnyitva a szemem, ha most elmegy és csak úgy kisétál az életemből.

-Em, mondj valamit!- Aggodalmasan nézek a könnyes szemeibe. -Most elfogsz hagyni igaz?- Ránéztem a kezére ami az én kezem alatt pihent, majd pedig elvette azt és én rögvest felnéztem az arcára. Egy pillanat alatt felfogtam, hogy Emma más mint a többi lány. Átölelt szórósan és arcát a nyak hajlatomba temette. Nem akartam el hinni, hogy nem állt fel és nem menekült el szélsebesen. Elfogadott a hibámmal együtt és nem vet meg miatta.

-Nem foglak elhagyni Luke! Tudom milyen érzés magányosnak lenni. Neked most szükséged van egy lelki társra.- Suttogta.

-Pont úgy, ahogy neked.- Suttogtam és az arcára nyomtam egy hálás puszit. Meglepetten belenézett a szemeimbe.

-Te ezt honnan tudod?- Kérdőn fürkészte, az arcom minden szegletét.

-Tudod a fiúk is tudnak ám, pletykálkodni.- Egy halvány mosoly kúszott az arcomra. Vissza mosolygott rám és újra átölelt.

***Luke szemszöge vége.***

***Emma szemszöge.***

-Calum!- Motyogtam, mindent tudóan és mosolyra húztam ajkaimat. Hát igen, Cal indította el az életemet a jobbik úton és elém sodródott egy lélek és ez a lélek, Luke volt.
Már teljes a kép és sajnálom, hogy így alakult az élete. A lányt is nagyon sajnálom, de hála neki, megváltozott Luke. Legalábbis remélem! Nem gondoltam volna 1 hónappal ez előtt, hogy ilyen kapcsolatom lesz majd Luke Hemmings-el. Nem sejtettem volna, hogy majd ezt elmeséli nekem és azt sem hittem volna, hogy ilyen mélyen belefogok zúgni. Megmagyarázhatatlanul jólesik az ölelése és csak azt érzem, hogy nem akarom hogy véget érjen ez a perc. Azt szeretném, hogy mindig velem legyen és szeressen, amíg léteznek Rockerek a világon. Nem bánom, ha nem mondja ki hogy szeret, elég ha érzem. Teljesen más szemmel nézek rá és erősebb lett bennem, az iránta való érzelmem. Becsülöm benne azt, hogy őszinte volt hozzám és hogy nem szégyellte előttem, a könnyit útnak engedni. Most már Andy Biersack csábító szemei és mosolya sem tud ez ellen semmit sem tenni. Luke-ban van valami, ami belőle hiányzik. Hogy mi az? Ez jó kérdés, még magam sem jöttem rá, de ezer százalék hogy ráfogok jönni.

-Em.- Szólított halkan.

-Igen?-

-Ígérd meg nekem, hogy ha bármi hülyeséget csinálnék, vagy mondanék, te nem leszel öngyilkos!- Határozott, de mégis félelemmel teli szemekkel nézett rám.
Ha tudná, hogy hányszor próbáltam már az lenni, de mind sikertelennek bizonyultak. Jobb is ha nem tudja.

-Nem leszek az! Ezt megígérhetem.- Mosolyogtam rá, ő pedig lágyan megcsókolt, majd pedig belenézett a szemeimbe. Tekintetét ismét az ajkaimra vetette és újra megcsókolt. Nem tudom hogy miért, de most a csókunk fokozatosan egyre szenvedélyesebbé és követelődzőbbé vált, de egy cseppet sem bántam. A felsőmön keresztül éreztem, Luke egyre izzóbb tenyereit, amik már kezdték égetni a hátamat, de persze jó értelemben. Nem tudom hogy ez normális-e, de csak azt éreztem hogy nem akarom hogy elengedjen. Az egyre forróbb ajkai, a nyakamra vándoroltak és egyre inkább olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig még soha nem éreztem. Talán, ez lenne a vágy? Mert ha igen, akkor ez elég ahhoz, hogy beleakarjak bújni ebbe a szőke démonba. Mire észhez kaptam, már a fűben feküdtem, ő pedig rajtam. Ajkai oly puhák, de mégis képes lenne velük, lángba borítani a testem. Kezei a combomra simultak és miután beleharaptam az alsó ajkába, ő megmarkolta az említett test részemet. Kezét lassan vissza csúsztatta a csípőmig, majd pedig a felsőm alá tévedt. Amint hozzá értek az izzó ujjai a bőrömhöz, én felsóhajtottam. Meg szakadt a csókunk és kinyitottuk a szemeinket. Éber tekintetünk, egymáséba meredtek. A keze lassan távozott a felsőm alól és a nyak hajlatomba temette az arcát. Így feküdtünk néma csendben, nem tudom hogy mennyi ideig. Simogattam szőke fűrtjeit, közben pedig az eget kémleltem. Hogy szerelmes vagyok-e? Az nem kérdés! Luke Hemmings meghóditotta a zord szívemet és ezt már a vak is látja.
Egy idő után, megszólalt.

-Ne haragudj.- Suttogta.

-Miért kérsz bocsánatot?- Értetlenkedve járt a tekintetem, minden felé.

Felemelte a fejét és belenézett a szemeimbe. -Elragadott a hév és azt hittem, hogy nem fogok tudni leállni.-

Mosolyra húztam az ajkaimat. -Ha mondjuk, nem a ház hátsó udvarának a füvén fetrengenénk mint Ádám és Éva, hanem mondjuk egy szobában, ahova nem nyitnak be a srácok, akkor akár tovább is mehettünk volna.- Huncut vigyor kúszott az arcomra.

-Igen?- Felcsillantak a szemei és az ő arcára is ráült, egy huncut vigyor. -Ezt észben tartom.- Kacsintott egyet és ajkaimra lehelte forró csókját. Ezt a kellemes percet, a telefonom szakította félbe.
Isten áldja meg ezt a készüléket, hogy mindig a legrosszabb idő pontban csörren meg.