Művész Lélek (Lashton)(befejezett)

♡30.♡

Életem legszebb napja. Ennyivel jellemezném azt a napot.
...

Nyeltem egy nagyot mert...franc tudta,hogy itt lesz Lucas is. Szívem azt hiszem kihagyott egy ütemet ahogy lassan felé fordultam.

-Te...tessék?-kérdeztem vissza zavartan.

-Én is téged-ismételte meg egy kis mosollyal.

-Mi?

-Szeretsz. Én is téged.-elindult felém majd megállt előttem.

Kezét a derekamra helyezte majd közelebb húzott magához. Meglepődtem kicsit mert gyakorlatilag most...előjött Lukenak az az énje amit eddig csak akkor láttam még régebben mikor nem bírtam még, hogy csak...csajokkal volt ilyen..aki a barátnője volt...de velem valahogy más. A csajainak nem cirógatta arcát, nem lehelt apró puszikat a nyakára és nem mosolygott rájuk így.

Az ég kezdett rózsaszínes- lilás árnyalatot felvenni ahogy egyre lentebb ment a nap.

-Akarsz egy naplemntés csókot, Szerelmem?-mikor kimondta ,hogy "szerelmem" asszem' még a szívem is kihagyott egy ütemet. Össze-vissza vert a szívem és halványan mosolyogtam.

Karom a nyaka köré kulcsoltam. Homlokát az enyémnek támasztotta majd szemét lehunyva szüntette meg azt a minimális távolságot ami uralkodott kettőnk közt.
Testem egyből átjárta az a bizonyos bizsergető érzés. Ez a csók valahogy másmilyen volt mint az eddigiek. Ez lassu volt és...éreztem ,hogy Luke minden érzelmét próbálja belevinni ahogyan én is. Nem volt se követelőző se szenvedélyes. Első olyan csók ami kimondatlan szavakat fejezi ki.
Sajnos el kellet válnun egymástól levegőhiány miatt de annyi szent ,hogy én vigyorogtam mint a tejbetök. Homlokát az enyémnek támasztotta.

-Milyen volt?-suttogja.

-Imádtam-suttogtam vissza.

-Ash, szeretlek.

-Komolyan?

-Halálosan komolyan. -lehelt puszit ajkaimra.

-Mikor....jöttél rá?-pirultam el saját kérdésemen.

-Hát...amikor folyton csak te jártál a fejem és először megilyedtem ,hogy te kellesz nekem de aztán rájöttem ,hogy leszarom mások véleményét és veled akarok lenni. -magyarázta mind végig mosolyogva. -Na és te...,hogy jöttél rá?

-Hát igazából ugyan ez mint neked csak...nem tudom Luke!-bizonytalanodtam el teljesen.-Tudod, milyenek velem. Utálnak és...és nem akarom ,hogy bántsanak...téged, miattam.-komolyan így gondoltam amugy. Engem utálnak és nem akarom ,hogy utálják miatta Lukeot vagy ,hogy bántsák.

-Ne aggodj. Ha nem akarod nem tudja meg senki...rendben?

-Igen-egy megkönnyebbűl mosoly kúszott ajkaimra majd fejem a vállára hajtom -Luke... akkor mi most?...

-Ha te is szeretnéd.

-Nagyon-ha lehet még közelebb húzodtam a szöszkémhez.

-Nos akkor rendesen is megkérdezem. Csak a hatás kedvéért-mondta amin én jót kuncogtam. Kicsit eltolt magától ,hogy a szemebe tudjon nézni-Leszel a barátom, Ash?

-Leszek.-lehunytam szemem és úgy bólintottam majd kinyitottam.

Nem szóltunk ,többet hanem csak ott álltunk egymást ölelve , mosolyogva, Az én lelekem most boldog, a szívem is és úgy mindenem. Rájöttem ,hogy eddig kerülgettük a forró kását pedig annyira egyértelmű volt minden de teljesen vak voltam.

-Szeretlek-suttogta fülembe Luke. A szívem megtelt melegséggel és boldogsággal ami már undorítóan nyálas de hát most na. Nem tehetek róla ,hogy boldog vagyok...végre.