꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/50. Calum akcióba lépett. ♪

***Luke szemszöge.***

Amint a színpad oldalába sétáltunk, lányokat megszégyenítve őrjöngtünk és tapsikoltunk. Egymást ölelgettük a skacokkal és az örömünk egyre inkább csak fokozódott, amikor a nagykutyák lerohamoztak minket. Azonnal a menedzserünket keresték, de hát az sajnos nekünk még nincs. Előtermett a semmiből Natt és gratulált nekünk, majd pedig elkezdett intézkedni az ügyünkben. Ekkor Em-re vetettem a tekintetem és magamhoz akartam ölelni, de hirtelen az arcába toltak egy mikrofont.

-Emma! Kérem nyilatkozna arról, hogy akkor mi van maga és Andy Biersack közt? Rengeteg csókos kép készült magukról, de még is Luke Hemmings-el csókolózott a színpadon.- Döbbenten néztem a nőre, utána pedig Emma-ra. Elállt a lélegzetem, a szívem abban a pillanatban, megszűnt dobogni. Nem akartam elhinni azt amit hallottam, de Emma rémült szemei segítettek elhitetni velem.

-Luke! Megtudom magyarázni!- Mondta remegő hangon és könnybe lábadtak a szemei.

-Azt erősen kétlem.- Vágtam rá és rögvest otthagytam mindent és mindenkit. Üveges tekintettel futottam a kijárat felé és senki miatt nem álltam volna meg. Óriásit csalódtam Emma Horan-ban, elhittem minden szavát és megnyíltam előttem. Öreg hiba! A lányok mind egyformák, az ellenkezőjéről már senki nem fog meggyőzni.

-Luke!- Kiabálta utánam sírva. A raktár ajtaja előtt megálltam, de nem fordultam vissza. Lesütöttem a szemeimet és bevillant a múlt képe. Hasonló helyzetben voltam 2 éve és az imént történtek, felszakították bennem a sebeket.

-Luke! Ez az egész, egy félre értés.- Lihegve és remegő hangon mondta.

-Elég volt egyszer átélnem, egy lány elvesztését.- Mondtam és nyeltem egy nagyot, majd pedig megfordultam és belenéztem a könnyektől csillogó szemeimbe. Összeszedtem minden erőmet és szemrebbenés nélkül kimondtam azt, amit nagyon nem akartam. -Vége van Emma.- Csalódott volt a hangom és ezt leplezni nem is lehetett. Kiléptem az ajtón, kikerültem minden kiváncsiskodó riportert.
Nem tudom hogy most merre tartok, csak megyek. Nincs egy ép gondolatom sem, csak Emma arca lebeg előttem.

Tudtam hogy nem lett volna szabad, levetnem a maszkomat. Azért voltam már a legelejétől bunkó Emma-val, hogy távolt tudjam tartani magamtól. Azonban az nem sejtettem, hogy én viszont nem tudom magamat tőle. Amikor pár hónappal ez előtt Skype-oltunk Calum-al és mikor benyögte hogy megismert egy lányt, a srácok közül én örültem neki a legjobban, hogy végre talált magának valakit. Azonban amikor belépett a szobába Emma, akkor ott valami megváltozott bennem. Nem bírtam levenni a szemeimet róla, mert egyből Samantha jutott róla az eszembe. Kemény harcot vívtam magammal, mert tisztában voltam azzal, hogy ő már Cal barátnője. Igaz, ezt teljes mértékben tagadta Calum, de én láttam rajta hogy kezd többet érezni Emma iránt. Le is zártam magamban a zavaros gondolataimat és próbáltam tovább lépni, de amikor elmondta Cal hogy költözi hozzánk Emma is, akkor nekem ott lett végem. Tudtam hogy a helyzetem, csak egyre nehezebb lesz és hát ez így is lett. Esküszöm azok életére akiket szeretek, hogy én megpróbáltam mindent, hogy ne akarjak semmit sem Emma-tól. Minden nap tereltem a gondolataimat, de mindig azon kaptam magam, hogy ő járt a fejemben. Sokszor elvonultam a garázsba és csak úgy elkezdtem zenélni. A vége az lett, hogy írtam hozzá egy dalt is, amit rögvest meg is semmisítettem, hogy a skacok nehogy tudomást szerezzenek róla. A dallam még mindig itt cseng a fülemben és a címét sem tudtám soha elfelejteni. "I need you.„ (szükségem van rád.) Talán a sors akaratából de tudomásomra jutott, hogy van egy hely jobban mondva egy kastély, ahova Emma szokott elmenekülni a világ haragja elől. Felkerestem és bejártam az egészet. Hamar rájöttem arra, hogy Emma hasonló hozzám. Nekem is volt egy helyem, ahova elég sűrűn elmászkáltam. Azonban, amikor Emma belelépett az életembe, többet nem is mentem el oda.

Amikor hozzánk költözött, a harcom mit sem ért már. Nem tudtam tovább távol tartani, magamat tőle. Ezért próbáltam bunkó lenni és semmibe venni őt. Az első nap amikor nálunk aludt, hajnalban lesétáltam a nappaliba hogy úgy láthassam őt, hogy tudom, hogy nem lesz veszekedés a végén. A félhomályban leültem a dohányzó asztalra és csak néztem ahogy alszik. Eltűrtem az arcából egy haj tincset és akkor jöttem rá, hogy a harcom mind végig hiába való volt, mert igen is beleszerettem Emma Horan-ba.
A későbbiek folyamán a fülembe jutott, hogy Emma és Cal, már nincsenek együtt. Ekkor már nem akartam harcolni magam ellen, de még is megbántottam őt. Kórházba került miattam és teljesen magamba zuhantam. Amikor magához tért, én egyből elakartam neki mondani hogy mit is érzek iránta, de akkor meg láttam mellette Andy-t. Így jött az ötlet, hogy sms-ekkel fogom felhívni magamra a fegyelmét. Elcsentem Cal telefonját és ki írtam Emma számát. Rögvest megis írtam neki az első sms-t, kora reggel.
Nehezen de sikerült a tudtára adnom, hogy mit is érzek, csak hát egy probléma volt. Nem tudta hogy ki vagyok, ezért jobbnak láttam, ha hagyok neki jeleket. Vette is a lapot, még akkor is, ha az ellenkezőjét állította. A garázsban elcsattant első csókunk volt, a eldöntő.
Megnyíltam előtte és elmeséltem neki a múltamat, de ezzel a nappal kijelentem, hogy bitangul meg is bántam! Emma Horan elengedet pedig megkértem rá, hogy ne tegye. Neki Andy kellett és én ezt el fogadom. Többet nem fogom őt keresni, erre megesküszöm!

***Luke szemszöge vége.***

***Calum szemszöge.***

Nem látok semmit a vaku fényektől. Luke és Emma eltűntek és Ash és Michael sem tudják, hogy merre lehetnek. Natt mondta hogy kerítsük őket elő és este vigyük el őket a BvB házba, mert hogy a bulin beszélni akar mindannyiunkal. Ez mind szép és jó, de merre keressük őket?

-Ash!- Kiabáltam neki, de ő csak értetlenkedve nézett rám. Elindultam kifelé a tömegből és intettem neki, ő pedig jött utánam.

-Figyelj Ash! Te keresd meg Luke-ot, én pedig megkeresem Emma-t. A lényeg az, hogy le kell nyugtatnunk őket.- Mondtam volna tovább is a tervet, de megjelent mellettünk Andy.

-Srácok beszélnünk kell, de gyorsan mert lassan kezdődik a koncertünk.-

Bosszús szemekkel néztem rá. -Az jó lesz, ha elmagyarázod hogy mi volt ez az egész, mert igen úgy nézki, hogy szét hullik a banda miattad.- Karbatettem a kezeimet.

Idegesen beletúrt a hajába. -Na figyeljetek! A koncertetek előtt, kint álltam a folyosón és megláttam Emma-t, ahogy éppen az öltözőből jött ki. Tudom hogy nem lett volna szabad, de megcsókoltam őt és ezt pont le is fotózták. Emma nem akarta és teljesen ellenkezdet. Mondta hogy neki a haverotok kell. El is akarta neki mondani, de addigra már mennetek kellett a színpadra. Röviden ez történt. Tudom, hogy én vagyok a hibás és az a legkevesebb, ha legalább elmondom az igazat.-

-Andy gyere már!- Kiabált Ashley.

-Megyek már!- Ordította és vissza nézett ránk. -Sajnálom hogy bekavartam. Remélem kitudjátok őket békíteni és eljöttök este a bulira. Van egy olyan érzésem, hogy Natt valami nagyon jó dolgot akar majd veletek közölni. Na léptem, sziasztok.- Intett egyet és rohant a bandája felé. Ránéztem Ash-ra, aki nagyon furcsán nézett rám.

-Mi van?- Kérdeztem.

-Ez a Love Story egyre izgalmasabb, de még mindig nyálas.- Felnevetett.

-Van benne valami.- Gondolkodó arcot vágtam. -De az istenért már! Ők a barátaink!-

-Tudom, tudom. Na szóval, mi a terv?-

-Keresed Luke-ot és mond el neki amit most mondott Andy és csald el a buliba. Ha még ezek ellenére sem akar eljönni, akkor mond azt neki, hogy Emma nem lesz ott a bulin. Oké?-

-Rendben.- Vágta rá és elindult a raktár ajtaja felé.
Akkor ez eddig pipa, de nekem most meg kellene keresnem Emma-t. Hova a fenébe szaladt ez a lány?