꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

2/51. Calum másodszorra hozott vissza, az életbe. ♪

Már nem tudom mióta bolyongóm az Arénában, eddig úgy 30-szór állítottak meg hogy dedikáljak és kétszer annyiszor az interjúk miatt. Michael-t sem találom sehol. Itt mindenki eltűnik?
Elindultam én is a raktár felé.

-Emma!- Tekingetek jobbra balra, de sehol sincs ez a lány. -Hol vagy Emma?- Elkezdtem sorba kinyitogatni az ajtókat és mindenhova bekukkantottam. Az utolsó előtti barna színű ajtót is kinyitottam és körbe néztem. Még szerencse, hogy az ajtó háta mögé is belestem, mert ott kuporgott a fekete szemű lány. Nem nézett rám, csak maga elé meredt.

-Emma- Suttogtam. Becsuktam magam után az ajtót és leültem mellé. Magamhoz öleltem, ő pedig némán átölelt. Már nem sírt, de a szeme fehérje vérvörös volt. A sminkje alig kenődött el, elég tartós.

-Már mindenhol kerestelek.- Kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemeibe nézhessek. Nagyon furcsa volt, nem szólt semmit. -Emma minden rendben?-

-Persze.- Vágta rá érzelem mentesen és felállt. Megigazította magán a ruhát, előre csapta a haját majd hátra és beletúrt. Elővette a telefonját és az arca elé tartotta. Letörölte az elfolyt sminket a szemei alatt és elrakta a telefont, végül pedig rám nézett.

-Mehetünk?- Határozottan kérdezte, egy csepp érzelem sincs az arcán. Azt hiszem hogy Emma, újra a régi Emma lett. Luke teljesen tönkre tette az eddigi munkámat. Nagy nehezen vissza ráztam a lányt az életbe, most meg vissza zuhant ugyan oda, ahol volt.

-Vissza veszem a ruháimat.- Mondta és kiment az ajtón. Gyorsan felálltam és utána mentem. A folyosón özönlöttek felénk a riporterek.

-Emma! Válaszolna egy két kérdésünkre?- Erőszakosan nyomták az arcába a mikrofonokat.

-Nem!- Vágta rá és utat tört magának az öltöző felé. Engem sem kíméltek, lerohamoztak mindenféle kérdésekkel. A koncertről nyilatkoztam, másról nem.
Annyi ideig vártam Emma-ra, hogy már a BvB koncertnek is vége lett. Felálltam és bekopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Hirtelen megjelent mellettem Andy.

-Na minden rendben?- Érdeklődött és az ajtó felé nézett.

-Bent van Emma, de nem válaszol.- Alig hogy kimondtam, hirtelen kinyílt az ajtó. Szembe nézett Andy és Emma.

-Em!- Szólalt fel Andy, de abban a percben, akkora jobbosban részesítette őt a lány, hogy ledöbbentem.

-Neked csak Emma.- Vágta rá és ott hagyta. Néztünk utána, majd pedig egymásra.

-Ezt megérdemeltem.- Vágta rá Andy és fogdosta a sajgó állát.

-Ez igaz.- Vágtam rá. -Majd lesz jobb is.- Vállára tettem a kezem. -Majd megbékél, addig szerintem meg kerüld el. Na helló.- Mentem Emma után, aki lazán a raktár ajtó felé caplatott. Amint kiértünk, csak néztem utána.

-Most hova mész?- Kiabáltam utána.

-Sétálok egyet.- Felelte és kikerülte a sorompót.
Nagyon nem szerettem amikor ilyen volt, iszonyat nehezen tudtam ezt kinevelni belőle.

-Állj már meg!- Erélyesen kiabáltam és mellé szaladtam. Megállt és rám nézett.

-Calum vagyok emlékszel?- Megfogtam a vállait, de csak ürességet láttam a szemeiben. -Nekem számítasz és nagyon nem jó téged így látni. Kérlek gyere vissza és pakoljuk be a hangszereket a kocsiba.- Átöleltem és vártam hogy vissza öleljen. Egy kis idő után meg tette.

-Cal.- Suttogta.

-Itt vagyok.-

-Tudom, nem is az miatt szóltam.-