Fél Elet

1.

Mindigis más voltam, a többi gyerekhez képest. Persze senki sem tudta mert nem mutattam ki. Voltak barátaim de mögöttük ott voltak Ők, akiket csak én láttam, ha éppen senki nem figyelt beszélgettem vagy játszottam velük, természetesen sosem örültek neki hogy Ők csak titkok számomra, de nem tehettem mást, anyukám mindig azt mondta, hogy próbáljak meg beilleszkedni, és én már oviban is tudtam, hogy ha magamban játszom az nem egy jó belliszekedő taktika.
Szóval a láthatatlan emberekkel kezdődött de mára már erősödött, amikor 10 éves voltam megerősödött a szaglásom és a hallásom, aztán fokozatosan a többi érzékszervem is. Próbálom őket szabályozni, de a hallásomat nagyon nehéz, sokszor meghallok olyat is amit nem kéne és ettől mindig rosszul érzem magam, mert tudom, hogy nem kéne tudnom, vagy amikor a csengő megcsapja a fülem. De vannak jó dolgok is, mint a látás, amikor éjszaka olvasok, vagy naplót írok, mert látok a sötétben.
Nem csak az érzékeim erősödtek, megsokszorozódtak a lények körülöttem. Eddig fehér aurájuk volt, most vannak feketék, őket inkább kerülöm. Valami gonosz van bennük.
Az emberek körül is ott van egy nagyon halvány csíkban, de ahoz ki kell terjesztenem a látásom.