Edények hangos csörömpölése riasztott fel az álmomból. Kinyitottam a szememet, és amíg csak halvány foltokat láttam, próbáltam kideríteni hogy körülbelül mennyi idő lehet. Aztán egy óriási csattanásra, és arra hogy valaki elkáromkodja magát a konyhában, kiszálltam az ágyból, megdörzsöltem a szemem és lesiettem a lépcsőn. A konyhába beérve anya gondterhelt, kialvatlan arca fogadott, aki éppen a remegő kezével próbálta felseperni a lapátra a kávés poharam darabjait. Szinte hihetetlen mennyi apró darabra tud törni egy csésze. Anya füstös színű nadrágkosztümben volt, a haját pedig hanyagul összekötötte.
-Fel- felébredt? - a hangja szörnyen fáradtnak tűnt, a szemei pedig kisírtak voltak.
-Ki? -kérdeztem értetlenkedve aztán leesett hogy a testvéremre gondol. - Nem hiszem, nem hallottam zajt mikor lejöttem. Minden oké, anya? Hol van Bethany? Miért te mosogatsz, és miért remeg ennyire a kezed? - zúdítottam rá a kérdéseimet, ő pedig ideges nevetéssel megvonta a vállát. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá, nem jellemző, hogy ennyire szétszórt legyen.
- Sza-szabadnapot ve-vett ki, el kell menjen, Flo... Igen, igen azthiszem Floridába a barátnője esküvőjére. Menj vissza aludni majd megcsinálok én mindent. - gyorsan felseperte a bögre darabjainak egy részét, aztán behajította a szemetesbe.
- Nem, hagyd csak, segítek. - siettem oda hozzá gondolkodás nélkül.
- Köszönöm. - mélyen a szemembenézett aztán megfordult és hanyagul leült a konyhapulthoz. A tenyerébe temette az arcát majd halkan sírdogálni kezdett. Ez annyira nem jellemző rá. Nagy baj van, ha ennyire összetört.
Egy ideig még az arcát kémleltem aztán minden apró kis szilánkot a kukába hajítottam.
-A... A kávéspohár az én hibám volt. Elfelejtettem reggel elmosogatni. Sajnálom. - néztem rá félve.
Megfordult, hogy szemben velem lehessen és halványan elmosolyodott.
- Semmi baj. Csak elég szétszórt vagyok. Ezért is vertem le a poharat.
- Minden renben va-? - nem tudtam befejezni a mondatomat mert megszólalt a telefonja, ő pedig letörölte a könnyeit és intett hogy sajnálja, de ezt most fel kell vegye.
Tettetett, mégis eszméletlenül hiteles boldogsággal üdvözölte a vonal túloldalán lévő Gina Dallast, akiről azon az esős szombat reggelen még csak azt gondoltam, hogy az egyik unalmas ügyfele.
YOU ARE READING
s a v e m e (Cameron Dallas hungarian fanfiction)
FanfictionNéha csak adni kell még egy esélyt. Aztán még egyet. Adni kell az esélyeket mindenkinek, amíg el nem fogynak, hiszen mire is találták ki őket, ha nem arra hogy elosztogassuk?
