Az élet árnyékában◀▶

8.-Az első nap Lawrenceben.

Eleinte sosem akartam volna itt maradni hisz mégis csak Oklahomához köt minden, ott életem az életem, hiába nem volt egy leányálom de mégis csak a szívemhez nőtt az a város és...kit is álltatok nincs semmiféle és..az a régi életem ez pedig az új amit talán már most jobban imádok mint a régit. Ha ez az öt nap nem így alakul nem maradtam volna, nem lett volna miért maradnom hiába jobb élet, szerető légkör..a nagyszüleimen kívül ki lett volna itt még?

-Rosykám, gyere reggelizni!-kiáltott a mamám megzavarva a gondolkozásom.

-Megyek..megyek!-gyorsan átöltöztem majd két oldalra fontam a hajam és lefutottam. A házat édes palacsinta és kávé illatta töltötte be, akárcsak a filmekben..de ez a valóság volt, ellenőriztem!-Jóreggelt.-nyomtam egy gyors puszit drága nagymamám arcára majd leültem a székre majd mintha valaki elkiáltotta volta magát hogy terülj, terülj asztalkám..hirtelen ott tornyosodott a sok palacsinta, tojás, sonka, vaj és friss klifli de emlett tej, kávé és narancslé is volt bőven.-Jó ét vágyat kicsim.-bökte oda mosolyogva majd leült velem szemben miután felébresztette a papát, aki nem sokkal ez után már velünk együtt tömte magába a finomabbnál finomabb falatokat.

-És Rosy.-szólalt meg végül Chad a nagypapám, én pedig kérdőn odakaptam a fejem.-Elmeséled nekem hogy tervezted el az életed így hogy kiszabadultál a családipokolból.

-Sokat gondolkoztam ezen, de mindenképp szeretnék elhelyezkedni a szakmámban aztán ha elég pénzt össze kapargatok, bérelnék vagy vennék egy házat, aztán egy ideig sodrodom az árral..és ezt ne úgy vegyétek hogy utána nem fog érdekelni milesz, hanem...-éreztem ahoyg az arcomat pír önti el így lehajtottam a fejem.-Várok hogy rátaláljak arra akire mindenki annyira vágyik.

-Szóval a nagy Ő-re vársz?-kacagott.-Úgy vélem rátaláltál..vagy is a hirteleni zavarba jövés ezt sugalja.

-Csak barátok vagyunk.-morogtam mosolyogva.

-Furcsa. Képzeld én és Charlotte is azok voltunk.-megfogta a mamám kezét aki mosolygva bámult rá.-Megismerkedtünk, hosszú ideig barátok voltunk..kerülgettük egymást mint macska a forró kását...majd egynap valami bekattant nálam, rájöttem hogy nem bírok ki mégegy percet néküle és annak a gondolata nélkül hogy nem az enyém úgy hogy elmentem vettem egy hatalmas csokor bohócvirágot és meg sem álltam a házáig.

-Vadul kopogott az ajtón, egyedül voltam otthon és féltem...tudod abban az időkben nem volt biztonságos, túl sok gonosz ember volt akkor..de mikor megkérdeztem ki az és meghallottam a hangját szinte kitéptem az ajtót a zsanérból. Megkérdeztem mit szeretne, ő pedig egyszerűen annyit felelt hogy téged. Elmosolyodtam mire átnyújtotta a csokrot..meglepődtem néztem hogy miért pont bohócvirág?

-Azt feleltem hogy ez egyszerű, aminek pedig három oka van. Az első az hogy gyönyörű mint ő, a második az hogy különleges mint ő...a harmadik okom pedig az volt azért mert bohóc voltam hogy csak mosolyogtam a rám festett mosollyal, de nem léptem.-fejezték be a történetüket egymásra mosolyogva, kéz fogva.

-Ez gyönyörű.-csodálkoztam tátott szájjal, könnyes szemmel.-Látjátok én is ezt akarom, egy ilyen igaz, őszinte és tiszta szerelmet mint a tiétek.

-Hidd el kicsim, eljön a te időd.

-Remélem.-mosolyogtam majd betoltam az utolsó falalt palacsintát számba.-Köszönöm szépen, finom volt.

-Holnap reggel ugyan itt?-kérdezte Chad.

-Itt leszek.-kacagtam majd gyorsan elmosogattam és felmentem a szobámba. Az íróasztalomhoz ugrottam tollat ragadtam és köpni kezdtem a betűket, meg van a tökéletes befejezés. 'A lány aki egy élőcsőd tömeg volt, aki félt az emberktől a közelségtől a jövőtől..eltűnt, és cserébe létre jött egy új Rosette aki nem fél kiállni a holnap ellen, hisz tudja az után jobb lehet. A tökéletes jövő számára az igazi cél amiért ha foggal, körömmel kell küzdenie, küzdeni fog! A tinidzser aki elvolt nyomva, meghalt és egy életerős nő született a helyére álmokkal, célokkal és reménnyel fűtve, tudja mit akar és nem fél, nincs mitől félnie.'-Az életem egyszakasza egyetlen, vastag füzetben.-meregtem a füzetre mikor beugrott az hogy sem borító sem cím ötletem nincs, de nem félek, büszkén állok a kihívás elé és teljesítem, mert képes vagyok rá...de előtte..-mosolyogtam majd fellapoztam az életem és újra olvastam azt amit Deanról és...és Samról írtam. Akárhányszor Sam nevét olvastam, akartlanul is elmosolyodtam és elpírultam...igaza lenne a papámnak? Meg találtam az én nagy Ő-met?..Vagy lehet hogy..-hirtelen apró kavicsok kopogását hallottam amik az ablakomon pattantak, hunyorítva bámultam az ablak írányába de mikor észbe kaptam már rég ott álltam előtte. Zakatoló szívvel nyítottam ki...valamiért annyira megvoltam gyözödve róla hogy Sam az. Mosolyogva hajoltam ki..de csalódnom kellett, Dean volt az.-Szia.-feleltem zavartan.