Ez vagyok én

7.Rész

-Tippem sincs. Nem szóltál pedig Noémi megkért rá. Hozzád sem szóltam, erre te idegbeteg módjára bebasztad az ajtót, ami megjegyzem betört. Majd itt vered ezt a rohadt szekrényt. Elárulnád mi a bajod?- elég ideges voltam már így is. Most ha beírnak neki közel kerül ahhoz, hogy kicsapják.

Ellépett a szekrényétől, és rám nézett.
-Viki... Én.... Ne-ne haragudj. Csak... Nem akartam, hogy elgyere a moziba- feje minden kimondott szava után egyre vörösebb lett
-És miért is? Tudtommal a legjobb barátok vagyunk. Vagyis voltunk- sarkon fordultam és bevonultam a terembe.

Hogy képzelhette ezt? Nem szólt nekem, pedig én is hivatalos voltam a reggeli mozira. Csak éppen Ő úgy gondolta, hogy nem megyek.

Csalódott voltam, és egyben nagyon ideges is. Barátok vagyunk. Vagyis voltunk. Eleget rohantam utána, mindig amikor rájött az idegbetegség ott voltam mellette, mindig utána mentem. Én már elfáradtam, most fusson ő utánam.

Bár ő éppen Nórika után fut.

A teremben leültem Noi mellé, aki elég érdekes fejjel vizsgált.
-Minden rendben van?
-Persze. Minden. A. Legnagyobb. Rendben. Van

Utánam nem sokkal belépett a terembe Áron is. Meglátta,hogy Noémi mellett ülök és egyből leült Norbi mellé. Én is így gondoltam.
Cuccait ledobta maga mellé, és levágódott a székbe, majd lábait felrakta az asztalra. Nagyon Thug Life a gyerek....

A tanórák hamar elmentek. Áron nem kapott beírást, mert azt mondta hogy a szél csapta be az ajtót, és szerencséjére a portás pont akkor nem ült a helyén amikor becsapódott az ajtó. A suliban többet nem beszéltem Áronnal, egy olyan folyamatot indítottam ma el, amit nem kellett volna elindítanom, de így alakult.

Kiérve a suliból anya kocsijához siettem hisz mára valami meglepetést tervezett nekem. Szemem sarkából láttam, hogy Áron közeledik. De csak köszönés nélkül elsétált mellettem.
Beültem anya mellé és indultunk is.

-Hova is megyünk ma? -kérdeztem a hamburgeremre nézve. Igen menetközben beültünk kajálni.
-Legyen meglepi.

Kaja után, már nem kellett sokat autókáznunk, megálltunk egy nagy telep mellet. Állatmenhely.

-Anyu miért jöttünk ide? -kérdeztem elégy nagy izgalommal. Mint a kisgyerek aki a moziban várja a legújabb rajzfilmet.
Anyu mosolygás közepén megrántotta a vállát és rám nézett.

-Úgy gondoltam bejövünk ide egy kicsit segíteni az állatokon. Etetés meg ilyenek. Benne vagy?
-Persze. Imádom a kutyákat.

Átsétáltunk a kapun,és egy kedves nő végig is vezetett minket a terepen. Hatalmas kert van a kutyáknak ahol szabadon rohangálhatnak napközben. Estére pedig mindenki a saját ketrecébe megy vissza. Minden ketrec ajtaja nyitva volt, a kutyák szabadon mehettek ki be. Nagyon sok kutya volt, kicsik, nagyok, szőrősek, kopaszok.
Amint sétáltam a kutyák között, igyekeztem minden kutyát megsimizni, legalább egy picit megtudom szépíteni egy napjukat.

Eldobtam egy botot a ketrecek előtt egy blökinek, aki rohamt is a bot után. Elindultam a kutya után, amikor elhaladtam egy ketrec előtt, aminek az ajtaja ugyan nyitva volt, de a bent lakója a sarokban ült, és csak a hátát lehetett látni.
Szegény kutyus, megesett rajta a szívem, nem volt erőm otthagyni őt. Egyszerűen megálltam kenel előtt és nem bírtam tovább menni.
Az a fájdalom, szenvedés, keserűség ami abból a szerencsétlen állatból áradt nem bírtam elviselni.
A kedves nő megfogta a vállamat és megszólalt
-Ő itt Hádész. Az egyetlen kutya aki sosem jön ki a kenelből, alig iszik, és eszik. Sajnos közel van az altatáshoz. Senki sem viszi el, senkinek sem kell. Egyszerűen nem kell senkinek. A színe és fajtája miatt.

Hádész egy Stafi, ami egy "harcikutya" és teljesen fekete, néhol fehér beütéssel.
-Bemehetek hozzá? - kérdeztem a nőtől, de a szememet nem vettem le az állatról
-Csak óvatosan , valakit már megharapott.
-Viki. Biztos vagy benne? - kérdezte anya bizonytalanul.
- A legbiztosabb- és átléptem a ketrec küszöbét.

-Szia Hádész. Viki vagyok. Van kedved játszani? - megálltam és némi reakcióra vártam. Szándékomban állt jobb kedvre deríteni egy depressziós kutyát.
De Hádész meg sem mozdult
Egyre közelebb léptem hozzá, már a kutya közvetlen közéleben voltam. Hádész kifordult a sarokból és rámnézett. Szemében hatalmas fájdalom lapult. Torka mélyéről egy morgás tört fel. Az a segítségkérő morgás volt. Leguggoltam az állat mellé, tartottam némi távolságot, hisz mégis csak egy ismeretlen kutyáról van szó. Kinyújtottam a kezemet , és lassan közelebb emeltem az orra felé, majd megállítottam egészen közel. Megszimatolta a kezemet, majd felemelte a fejét és megnyalta a kezemet. Bizalmába fogadott. Hatalmas mosollyal néztem ki anyáék felé. Nem hittem volna, hogy sikerül, de sikerült. Anya teljesen elvolt képedve, és a nő is lefagyva állt ott. Nem hitte volna ő sem,hogy sikerül.
Lazán megsimogattam Hádészt, aki a mozdulat első felénél megremegett, ki tudja mióta nem ért hozzá ember.

Minumim 3 órát ültem bent Hádésszal aki menet közben kicsit feloldódott és már az ülembe ült. Mire anyáék visszatértek, anya kezében papírlapok voltak.
-Viki gyere ide légyszíves. -szólt rám anya.
Nagy nehezen leszedtem magamról Hádészt, persze a szívem szakadt meg hogy itt kell hagynom.
-Hádész megígerem,hogy holnap is eljövök. Oké. Most haza kell mennem, de itt leszek holnap
És kiléptem a ketrecéből.
A nő csak mézett rám
-Ezt hogy csináltad? 3 óra alatt az üledbe ült. Amíg engem megharapott 1 hét után is.
-Nem tudom, csak átérzem amit ő, és így viszonyultam hozzá. Anyu holnap is bejövünk ugye?
-Nem Viki.
-De szegénynek nincs senkije, és egyedül van.
-Már van valakije. Gyere ide és itt írd alá. - nézett rám a nő

Egy pillanatra rá néztem a lapra
-Anyaaaa haza jön velünk Hádész??? ÁÁÁÁ...
Gyorsan aláírtam a lapot és berohantam Hádészhoz aki már a sarokban foglalt helyet, érkezésemre pedig elém jött. Leültem vele szemben -Hádész csomagolj! Lassan indulunk
A kutya mintha értette volna szavaimat, boldogan csoválta a farkát, és belemászott az ölembe.
Anya jött be egy porázzal és nyakkörvvel.
-Tedd rá és menjünk.

Amíg a keneltől a kocsiig sétáltunk Hádésszel az oldalamon, a kutya teljesen máshogy viselkedett minden kutyának megakarta mutatni, hogy mi lett vele. Hogy van aki szereti, és már jó helye van. A többi állat irigykedve figyelte a jelenetet, amit Hádész nyomott le.

Kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját mire Hádi egyből beugrott, én beültem mellé és már idultunk. Hádész az ülembe ült és úgy nézett ki az ablakon.
Már más kutya volt, aki örül az életnek, és már szeret élni.

Haza érve megmutattam nekin a lakást és az udvart. Persze a szobámba fog lakni. Az ágyam mellé csináltam neki egy kis kuckót,majd elvittem a fürdőmbe fürdeni. Nagyon szépen türte az egészet.
Rozit felemeltem, és ketrecestűl átköltöztettem a nappaliba. Hádész még fűrdéshez is elkísért, leült az ajtóban és elfordult. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen értelemes állat.

Vacsora után, felindultunk a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra, Hádész morgott valamit a bajsza alatt, majd az ágyam hirtelen érkezett súly alatt lenyomódott.
Hádész befeküdt mellém, és hozzámbújt.

Majd ketten mély álomba merültünk.