Az élet árnyékában◀▶

9.Munka?

Amin tegnap haza értem, zokogva az ágyba borultam és azóta fel sem keltem onnan pedig a nagyszüleim mindent megtettek amik tőlük telhetett de mindent vissza utasítottam ami így utólag vissza gondolva talán kicsit szemét dolog volt, de egyszerűen itt most biztonságban érzem magam. Sam azért mérges rám mert nem vettem észre hogy tetszenék neki? Már bocsánat, mégis honnan kellett volna rájönnöm erre hisz ha valaki akkor ő nagyon jól tudja hogy sosem voltam senkivel sem, sosem szeretett és törődött velem senki, mégis most miért kellett volna látnom azt hogy valaki szeret? Tiszta hülyeség.-Látni akarlak.-suttogtam a párnámba majd újra zokogni kezdtem.

-Kicsim.-kopogott a nagymamám.-Van egy jó hírem számodra.

-Mennyire jó?-ültem fel az ágyon majd az ölembe dobtam a párnám és átöleltem.

-Minél előbb szeretnél munkába állni nem igaz?

-Hát jó lenne valamit kezdeni magammal.-szipogtam.-talán nem forogna a gondolatom Sam körül.

-Örülnél ha azt mondanám találtam neked munkát?

-Ezt komolyan mondod?

-Az egyik barátnőm lányának van egy hát nem étterme...egy bisztró szerűsége és szüksége lenne gyönyörű, szorgos pincérnőkre én pedig ajánlottam a leggyönyörűbbet és nagyon örült!

-Köszönöm mami.-boldogan a nyakába vetettem magam.-És mikor kezdhetek?

-Akár holnap!-vigyorgott.-Ma elmész hozzá és mindent megbeszéltek, rendben?

-Mi a cím?-kacagtam majd felugrottam az ágyból és öltözködni kezdtem. Lediktálta nekem a címet egy puszit nyomott az arcomra majd magamra hagyott. Előkotortam pár elegánsabbnak mondható göncöt és megcéloztam a fürdőt, lepakoltam a kezemben lévő ruhadarabokat a mosógép tetejére majd félve álltam a tükör elé. Nem akartam látni az kisírt, bedagadt szemeimet a szarrá harapott ajkamat és a vörös orromat amit kidörzsölt a sok orrtörlés.-Hányinger.-jegyeztem meg idegesen majd levetettem ruháimat és a forró víz alá álltam, ahogy a víz végig folyt a testemen, mintha felszabadított volna, lemosta volna a fájdalmaim és újjá születtem volna. Nagy nehezen kimásztam a zuhany alól megtörölköztem, fel öltöttem a kedvenc fekete ingem amit utána betűrtem a fekete nadrágomba. Sóhajtva kiengedtem a hajam, megfésültem majd neki álltam az arcom rendbe rakásának hogy emberien nézzek ki..hát nem a legegyszerűbb dolog de nagy nehezen életet leheteltem az arcomra majd lefutottam a nappaliba.

-Milyen csinos lettél hirtelenjében.-kacagott a mamám.

-Adjuk meg a módját nem igaz?-mosolyogtam miközben felhúztam a cipőmet és felhúztam a dzsekimet is.-Szurkoljatok!

-Sok sikert kicsikém.-ölelt magához a nagypapám majd szinte kilökdösött az ajtón. Maga biztosan lépkedtem az utcán a fülemben hangosan szóló zenével ami a második menedékem volt az írás után. Nagyon boldog voltam hogy itt az esélyem egy új életre amiben van remény, felelősség, boldogság..és persze szeretett. A gondolataim hamar köddé váltak mikor egy vadul mosolygó lány szabályosan az arcomba integetett.

-Szia biztos te vagy Rosana.

-Rosette.-javítottam ki mosolyogva.-Te pedig?

-Hayned lánya vagyok, Skyler Forks-felém nyújtotta a kezét amit kicsit kínosan ugyan de lassan megráztam.-Remélem jól fogod magad érezni nálunk.

-Igen, én is ebben reménykedem!

-Anyát bent találod, menj csak hátra nyugodtan.-mosolygott én pedig csak bólintottam és beléptem a bisztróba. Magával ragadott az amit bent fogadott, minden olyan letisztult de mégis kegyetlen dizájnos, pár asztal a feketés-pirosas fal alatt amik mellet már bokszok sorakoztak..fogalmam sincs miért tetszett ennyire de valamiért mégis itt akartam lenni.