Lily és Louis boldog életet élnek. Egy gyönyörű egy éves kislánnyal ajándékozta meg őket a sors.
Az ő kapcsolatuk tele van hullámvölgyekkel, de közben újabb szerelmi szálak fűződhetnek a környezetükben.
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, és azt is, hogy most ilyen unalmas rész lett! De azért remélem tetszeni fog!
.::Grace Midelton szemszöge::.
Egy meleg kéz a combom, majd egy mély hang, amely bármikor képes libabőrössé tenni. Lassan nyitottam ki a szemem, hiszen hirtelen erős lenne az a kicsiny fény is, amely átvilágított a felhőtakarón. Mikor nagy nehezen megszokom a világosságot, Harry csodálatos szemeit láttam meg először. Bármikor képes letten volna elveszni bennük, de most nem lehetett, mert a férjem megszakította a szemkontaktust, mégpedig azzal, hogy elemelte onnan a fejét.
- Hol vagyunk?- dörzsöltem meg a szemem egy ásítás közben.
- Gyere!- nyújtotta felém Harry a kezét. Elfogadtam a segítséget, majd a szerelmem felhúzott az ülésből. A szemem elé táruló látványt sohasem fogom elfelejteni. A régi lovardám barna főépületét pillantottam meg, azt a nagy istállót, amely annyi szép emlékkel ajándékozott meg. Ahogy egyre és egy gyűltek az emlékek, úgy telt meg a szemem egyre jobban könnyekkel. Régen imádtam a lovaglást, és rajongtam a lovakért. Egyszerűen ez a sport nekem mérhetetlen szabadságot, és erőt adott az akkori életemhez. Két éve nem jártam itt, és már nagyon hiányzott. Aristo hiányzott a legjobban, az én csodálatos fekete ménem. Sok lovat megültem, de Aristo- nál csodálatosabb állattal még nem találkoztam. Körbe vezettem a tekintetem az ismerős helyeken, ahol két évvel ezelőtt szinte minden napomat töltöttem. A lábaim önálló életre keltek, így elindultam felfedezni a régen nem látott helyet. Ám előtt visszafordultam Harry felé, aki minden mozdulatomat nyomon követte, és a reakcióim láttán az a bizonyos gödröcskés mosoly bujkált a szája sarkában. Nekem sem kellett több egyből visszaszaladtam hozzá, és azonnal a nyakába ugrottam. Szorosan öleltem magamhoz, míg ő a nagy tenyerével a hátam simogatta, közben pedig fel- fel kuncogott.
- Úgy látom, örülsz neki!- suttogta, de hallottam, hogy telt szájjal mosolygott. Elengedtem, majd egy könnyű csellel letöröltem a szájától azt a vigyort.
- Gondolom, látni akarod a lovakat!- vált el a számtól Harry, majd rácsapott a fenekemre, és összekulcsolta a kezünket. Egyenesen az istállóba mentünk, ahol három nagyon is ismerős alak nézte a lovakat. Egy idősödő néni, aki a lovarda tulajdonosa, mellette egy alacsony szőke lány állt, a barátja kezét fogva. A szerelmespár ezer közül is megismerném. Nem lehettek mások, mint Perrie, és Zayn. Egy nagy mosollyal közelítettük meg őket.
- Sziasztok!- köszönt kedvesen Mrs. Hill. Az alacsony nő azonnal a karjaiba zárt, és jól megszorongatott. Mikor elengedtük egymást Perrie zárt egy csontropogtató ölelésbe, majd Zayn is megtette ugyanezt.
- Megnézhetném Aristo- t?- kérdeztem, miután mindenkit végigöleltem. A 60- as évei elején járó nő mosolyogva intett nekem, mire követtem őt.
- Nagyon hiányoztál ám neki!- szólalt meg, közben pedig az egyik hátsó karámhoz vezetett. Megpillantottam a gyönyörű fekete szépséget, de nem kellett sok, hogy ő is észrevegyen. A szagomra felkapta a fejét, majd nagy örömmel vágtatott ide hozzánk. Odaszaladtam a karám ajtajához, majd kinyitottam azt. Aristo rögtön odaügetett, én pedig megöleltem kecses nyakát...
Aristo:
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
