꧁Emma A Rocker Lány꧂♪[5SOS] 3/3 Évad♪[BEFEJEZETT]

3/58. Most telt be a pohar! Többet nem jatszol velem Lucas Robert Hemmings. ♪

Vissza néztem az ég felé és beleszívtam a cigarettába. Luke leguggolt mellém, de ismét nem szólt semmit. Ránéztem és vártam hogy mondjon valamit, de ő továbbra is csak a távolba meredt.

-Most két hónapig ez lesz?- Vontam kérdőre, de ő nem nézett rám.

-Em. Szerintem jobb lenne, ha.-

-Ha?- Felvontam a szemöldökeimet.

-Ha tényleg haverokként viselkednénk. Ez neked is és nekem is megkönnyítené a helyzetünket.-

-Ezt már megbeszéltük Luke. Eddig is haverokként viselkedtünk, amikor nyilvánosság előtt voltunk.-

Lehajtotta a fejét. -De én nem úgy értem.-

-Hát akkor?- Nagyra nyílt szemekkel néztem az arcára.

-Tartsunk egy kis szünetet.- Vágta rá. Kiakadtam és a szívem borsszemű nagyságra ugrott össze. -Ezzel most azt akarod mondani, hogy vége?- Fakadtam ki. -Azért szakítasz velem, mert hogy én azt mondtam arra a rohadt bandára, hogy jók? Ez a legjobb indokod? Jobbat nem tudtál volna kitalálni?- Felálltam és éreztem hogy a könnyeim útnak akarnak eredni, de nem hagytam. -Nem értelek esküszöm. Otthon még azt mondtad, hogy szeretsz.- Még a cigarettám is elégett és alig szívtam belőle pár slukkot. Hirtelen felállt és megállt velem szemben.

-Emma! Neked fogalmad sincs arról, hogy én mit érzek irántad.- Folytatta volna tovább is, de én félbeszakította.

-A francokat nincs!- Vágtam rá csalódottan. -Te semmit nem érzel és sosem éreztél irántam. Te csak meg akartál fektetni párszor és ezt elérted. Most pedig ki akarsz hajítani, mint egy megunt játékot. Tudom jól hogy arra megy ki a játék, hogy majd a táborban össze szedj valaki mást. Egy sokkal jobbat nálam, de ehhez az úthoz csak az vezet, ha velem előbb szakítasz. De tudod mit? Nem érdekel! Tedd azt!- Könnyeimmel harcolva mondtam végig és ott hagytam őt.

-Emma!- Kiabálta utánam.

-Nem érdekelsz Lucas! A hablaty szövegeidet tartogasd másnak!- Kiabáltam vissza és beültem a kocsi leghátsó ülésére, Mich mellé.

-Mi a baj Em?- Kérdezte meglepetten a már sokkal jobb színben lévő Michael.

-Nem érdekes. Nem számít.- Feleltem, ő pedig az ölembe hajtotta a fejét. -Pihenj csak.- Suttogtam és megsimogattam a fejét. Ash és Cal is hátra néztek rám.

-Szakítottatok?- Meglepetten nézett rám Ash.

-Ő szakított velem.- Feleltem és a könnyeim útnak eredtek. Nem tudtam vissza tartani. Mich felült és döbbenten nézett rám.

-Jaj ne.- Szólalt fel és átölelt és elkezdte simogatni a hátamat.

-Hihetetlen! Tudtam hogy ez lesz!- Idegesen mondta Ash, majd pedig kiszállt az autóból.

-Hagyd!- Szóltam utána, de már késő volt. Egyenesen Hemmo felé szaladt. Cal is kiszállt a kocsiból és Ash után eredt. Mich továbbra is simogatta a hátamat.

-Ki kell szállnom.- Vágtam rá.

-Hagyjad Em. Innentől már nem a te dolgod. Luke elkövette ugyan azt a hibát, amint régen.- Mondta, majd pedig elég furcsán nézett rám. -Istenem, nekem már megint Wc-re kell mennem.- Vágta rá és kiszállt a kocsiból és én is így tettem. Ott álltam az autó mellett és néztem ahogy Ash kiosztotta Luke-ot. Cal pedig próbálta nyugtatni.
Akkora hülyeséget csináltam, amikor hagytam magamat rá venni, hogy összeköltözzek velük. Odarohantam én is, hogy valamit tegyek.

-Ash! Hagyd!- Megfogtam a vállát. -Nem számít! Ha Luke ezt akarja, akkor ez lesz. Innentől kezdve, engem már nem érdekel.- Olyan nehezen mondtam végig, az utolsó mondatomat és a könnyeimmel is alig ha bírtam harcolni.

-Nem Emma!- Vágta rá Ash. -Hemmo azt mondta, hogy ha valami hülyeséget csinál, akkor szóljak neki. Hát most nagy baromságot csinált.- Vissza fordult az említett felé.

-De én nem úgy értettem.- Mondta Luke és felém lépkedett, de Ash lefogta -Haver engedj már el.- Kirántotta a karját a kezei közül és ismét megindult felém. Egy lépésnyi távolsagot hagyott köztünk. -Félre értettél Em.- Hirtelen rá nézett a fiúkra. -Elmennétek?- Cal megfogta Ash karját és elkezdte a kocsi felé húzni.

-A szünet beszólást, nem arra értettem hogy szakítsunk. Csak hogy.-

-Akkor mire értetted Luke? Szerintem az emberek, nem dobálóznak ilyen szavakkal csak úgy. Amikor kimondtad, akkor pontosan tudtad hogy szakítani akarsz velem. Most is tudod, szóval teljesen felesleges az ellentétét magyaráznod. Felfogtam és nem fogok innentől kezdve, az utadba állni. Azt csinálsz, amit akarsz.- Mondtam és három lépést meghátráltam. Vártam hogy talán mond még valamit, de nem tette. Vissza caplattam az autóhoz és ismét beültem leghátra.
Magam elé meredtem és egyből elért a tudatomig, hogy innentől kezdve az életem, maga lesz a pokol. Nem akarok többet Luke szemeibe nézni, még csak azt sem akarom hogy mellém üljön vagy álljon. A szerelemmel, innentől kezdve teljesen befejeztem. Egyáltalán nem olyan jó és szép, ahogy azt Michael mondta. Inkább fájdalmas és keserű.

10 perc után, Mich ismét vissza szállt az autóba és folytattuk az utunkat. Egy két perc múlva, megkérdezte hogy az ölembe hajthatná a fejét megint. Bólintottam egyet, ő pedig kényelmesen párnának használta a combomat. Elkezdtem simogatni ismét a fejét és kimeredtem az ablakon.
Nem sokkal később, elnyomott az álom. Túl sokat gondolkodtam és a sírás is kifárasztott.

***Luke szemszöge.***

Nem akartam szakítani Emma-val, de ő ezt nem érti meg. Csak azt akartam elérni, hogy kicsit távolabb kerüljön tőlem, mert nem akarom hogy majd rólunk beszéljenek a táborban. Viszont most mindent elrontottam. Esélytelen hogy bocsánatot kérjek tőle, már csak két okból kifolyólag is. Az első az, hogy úgysem hallgatna meg, a második pedig az, hogy a táborban ilyenről nem igen beszélgethetnénk nyilvánosan. Mindenhol ott lesznek a fotósok és a riporterek. Minden mozdulatunkat rögziteni fogják, szóval nagyon meg kell válogatnunk a szavainkat. Kettesben pedig nem hiszem hogy nagyon leszünk.
Nagyon fájt, hogy csak így ott hagyott a boltnál. Azonban teljesen igaza volt, mert nagyon rosszul fogalmaztam. Ezt belátom!

***Luke szemszöge vége.***

***

10:34 -óra.

-Emma kelj fel! Megérkeztünk.- Keltegetett Mich. Nehezen de magamhoz tértem és rá néztem.

-Nem arról volt szó, hogy én keltelek fel téged?- Kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon és nyújtózkodtam egyet.

-Hát most fordítva történt.- Nevetett fel.

-Jobban vagy amúgy?- Kérdeztem.

-Már sokkal. Aludtam én is egy kicsit, de időben felébredtem.- Mondta.

-Értem.- Feleltem és kiszálltunk mi is az autóból. Kihalásztuk a bőröndjeinket a csomagtartóból és elindultunk a többiek felé. Megláttam Joe-t a fiúk közt és valamit nagyon magyarázott a többieknek. Amint meglátott, mosolyra húzta az ajkait.

-Végre, hogy felkelt a kis csipkerózsika.- Jegyezte meg és rá nézett Michael-re. -Akkor nektek is elmagyarázom a mai programot.- Mutatott maga mögé. -Ott lesz az 5Sos szállasa. Rendben?- Bólintottunk egyet. -A rossz hír viszont az, hogy csak 4 szoba van. Igaz több ágy van bennük.-

-Megoldjuk!- Vágta rá Cal.

-Azt már is gondoltam.- Mosolygott. -Ám, de nem ez a legrosszabb hír.- Összenéztünk a fiúkkal. -Osztoznotok kell egy másik bandával a faházon.-