Megálljt parancsolok az érzéseimnek!

1K 80 0
                                    

Miközben eltakartam az arcom a kíváncsi tekintetek elől, kiléptem az ajtón és a kiabáló emberek között találtam magam. Nagyon sietett mindenki, volt aki rohant, volt aki lihegve futott a buszhoz hogy elérje, mielőtt becsukódik előtte az ajtó. Én viszont szépen lassan elindultam valamerre, azt pontosan nem tudom hogy merre, csak mentem, amerre a lábaim vittek. A gondolataimba merülve sétálgattam, voltak akik belém jöttek, néha felhúztam magam, de azért annyira nem érdekelt. A zsebemből előhalásztam a cigis dobozt, amiből kiemeltem egy szálat, és meggyújtottam. 

Fél órával később már visszafelé sétáltam, mert a végén még eltévednék ha annyit mennék. Most fáradtnak éreztem magam, de ezzel nem tudtam mit is kezdjek. Mikor végre visszaértem, benyitottam a helységbe, de egy valami nagyon is feltűnt.  Csak az én ruháim hevertek szanaszét, egy levél az ágyon és egy köteg pénz, na meg egy telefon. Az ajtót becsuktam magam után, és egyenesen az ágyhoz sétáltam. Mikor leültem és a levelet a kezembe vettem, elkezdtem olvasni.


" Tudom hogy nem szép az amit most teszek, de melletted nem tudok tisztán, helyesen gondolkodni! Bevallom nagyon is félek melletted, és hiába próbálok kedves lenni, hát nem jött össze. Te már nem az vagy akivel én először találkoztam. Tudom hogy ez nem a te hibád, de nekem nem kellett volna veled mennem , még is megtettem. Melletted voltam, mert tudtam hogy segítségre van szükséged, és ez alatt nem a pénzt értem....  Most biztos azt mondod, kit érdekel hogy elment! De én magam tudom hogy neked ez fáj. Hagyok neked pénzt és egy telefont is hisz tudom a tiéd elromlott. Ha tényleg nagyon nincs aki segíthetne és tényleg rászorulsz, hívj kérlek. "   Matt


Éreztem hogy az ideg végigfut a testemen, a kezeimet ökölbe szorítottam, a  fürdőbe rohantam, és belecsaptam a tükörbe. 

- Rohadtul le vagy szarva, és tévedsz,  ha azt hiszed hogy hiányolni foglak. Üvöltöttem torkom szakadtából. A csempén támaszkodtam, a szemeimet marta a könny, de nem akartam az érzéseimnek utat engedni. Mert ha azt hiszed hogy egy démonnak nincsenek érzései nagyon is tévedésben élsz. Éreztem hogy a könnyeim végigszántják a bőrömet, égett fájt. Összeszorítottam a fogaimat, hogy tűrhetőbb legyen a fájdalom, de ebben is tévednem kellett mert nem használt. - Gyűlöllek, a picsába is, gyűlöllek! 

 - Gyűlöllek, a picsába is, gyűlöllek! 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Érthetetlen érzelmek  { Befejezett  } Átírás alattWhere stories live. Discover now