Éreztem hogy az arcomat cirógatja. Tudtam hogy ki az. Elaludtam volna? Lassan nyitottam ki a szemeimet.
- Szia, álomszuszék. A mosolya egyszerűen elkábított, és csak arra tudtam gondolni hogy megakarom csókolni. De a gondolataim a helyükön maradtak nem tettem semmit, egyszerűen csak néztem rá, csak figyeltem azt az elképesztően gyönyörű mosolyát amibe beleszerettem.
- Szia. Mosolyogva nyújtózkodtam, mire Dániel erősebben tartott hogy nehogy leessünk a kanapéról. - Mennyit aludtam?
- Csak egy keveset. Lejjebb csúszott, és a mellkasomra adott egy puszit. Felnézett rám, mire kisfiúsan elmosolyodott.
- Te majom. Borzoltam össze a már így is kócos haját. Egy tincset a kezembe vettem és elkezdtem vele játszani. Megint egy puszit adott a mellkasomra, mire az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, hogy rám nézzen.
- Mennyi az idő? Néztem bele azokba a gyönyörű szemeibe.
- Miért? ijedt tekintetét az én szemeimbe fúrta.
- Mert menned kellene. Simogattam meg az arcát, de nem azt a reakciót vártam amit kaptam. Könnyek gyűltek szemeibe, de mielőtt lefolyhattak volna az arcán, egy gyors mozdulattal, megdörzsölte szemeit, és rám mosolygott.
- Akkor majd találkozunk. Suttogta az ajkaimra hajolva, de nem csókolt meg.
Óvatosan felkelt, engem meg betakart. Egy puszit nyomott a homlokomra, mire az érintésébe beleborzongtam. - Szia. Suttogta.
- Szia.
Vágytam a csókjára, és most hogy nem kaptam meg, még jobban fáj. Fáj hogy talán mi már nem leszünk együtt. Mert a szívem mindig mást diktál mint az eszem. Megint csak lecsukódtak a szemeim de mielőtt megint csak elaludhattam volna, még hallottam hogy Dániel maga után becsukja az ajtót.
Pár órával később:
- Hahóóó .... Kiabált a fülembe, mire én olyan gyorsan pattantam fel a kanapéról hogy le is borultam a földre.
- Idióta, kiáltottam rá nevetve, mikor már feltápászkodtam a földről.
- Hol van?
- Ki?
- Dániel?
- Elment, azaz inkább elküldtem. Mondtam lehajtott fejjel.
- Miért cseszed el folyton?
- Egy! nem én csesztem el
Kettő ő volt az aki megcsalt
Három ne kiabálj velem
- Négy.
- Mi négy? Értetlenkedtem.
- Négy, nem adsz neki esélyt arra hogy megmutathassa hogy igen is fontos agy neki. Kiabál a képembe. - Ne vedd rossz néven de kérlek kicsit gondolkodj el ezeken a dolgokon, légyszíves. Ölelt magához mire nekem könnyek gyűltek a szemembe.
- Szeretem de az eszem teljesen mást diktál mint amit a szívem.
- Próbáld meg irányítani az érzéseidet. Bólintottam, majd elengedtem.
- Köszönöm. Bólintott majd el is ment a dolgára .
